Karikó Katalin neve 2020 óta, a COVID-19 világjárvány idején vált világszerte ismertté, mint az mRNS-alapú vakcinák fejlesztésének egyik kulcsfigurája. Azonban az ő története sokkal régebbre nyúlik vissza, egy olyan kitartó és elszánt kutatói pályafutásról tanúskodik, amely évtizedeken át tartó néma munkával és rendíthetetlen hittel épült fel, míg végül forradalmasította az orvostudományt. Az ő életútja és tudományos hozzájárulása nem csupán egy tudományos áttörésről szól, hanem az emberi elszántság, a kudarcokból való felállás és a célokhoz való hűség inspiráló példája is.
Munkássága bizonyítja, hogy a mélyreható alapkutatás, még ha évtizedekig nem is hoz azonnali, látványos eredményeket, elengedhetetlen a tudományos fejlődéshez és az emberiség javát szolgáló áttörésekhez. A magyar származású biokémikus kitartása az mRNS-technológia iránti hitben végül globális egészségügyi válság idején váltotta valóra a benne rejlő potenciált, örökre megváltoztatva ezzel a gyógyászat és a vakcinafejlesztés paradigmáját.
A kezdetek és a tudomány iránti szenvedély
Karikó Katalin 1955. január 17-én született Szolnokon, de gyermekkorát Kisújszálláson töltötte. Egy egyszerű, de szerető családban nőtt fel, édesanyja könyvelő, édesapja hentes volt. Már fiatal korában megmutatkozott a tudományok iránti elkötelezettsége és a világ működése iránti kíváncsisága. Különösen a biológia és a kémia vonzotta, a mikroszkóp alatti vizsgálatok és a kísérletezés izgalma már ekkor magával ragadta.
A kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségizett, ahol kiváló eredménnyel tanult. A középiskola után egyenes út vezetett a Szegedi Tudományegyetemre, ahol 1978-ban biológus diplomát szerzett. Az egyetemi évek alatt mélyült el igazán a molekuláris biológia és a biokémia iránti érdeklődése. Hamar felismerte, hogy a sejtek működésének mélyebb megértése és a biológiai folyamatok molekuláris szintű manipulálása óriási lehetőségeket rejt magában a gyógyászat számára.
Diplomájának megszerzése után a Szegedi Biológiai Kutatóközpontba került, ahol a Szerves Kémiai Intézetben kezdte meg doktori tanulmányait. 1982-ben szerezte meg doktori fokozatát biokémiából. Ezen időszak alatt már az RNS-kutatás felé fordult a figyelme, bár ekkor még távol állt attól a konkrét területtől, amely később világhírűvé tette. Kutatásai során a nukleinsavak szerepét vizsgálta különböző biológiai folyamatokban, megalapozva ezzel későbbi, úttörő munkáját.
Az amerikai álom rögös útjai
A nyolcvanas évek közepén Magyarországon a kutatási lehetőségek korlátozottak voltak, különösen az élvonalbeli molekuláris biológiai területeken. A tudásvágy és a fejlettebb laboratóriumi körülmények iránti igény hajtotta Karikó Katalint, hogy 1985-ben férjével és kislányával, Zsuzsannával az Egyesült Államokba emigráljon. Ez a döntés hatalmas áldozatokkal járt: mindössze 1200 dollárral a zsebükben, amit a család autójának eladásából szereztek, vágtak neki az ismeretlennek. A pénzt egy mackóba varrva csempészték ki az országból, ami jól illusztrálja a kor viszonyait és a család elszántságát.
Első állomásuk a philadelphiai Temple University volt, ahol posztdoktori kutatóként dolgozott. Később átkerült az University of Pennsylvania (UPenn) orvosi karára, ahol hosszú éveken át folytatta kutatásait. Az amerikai tudományos életbe való beilleszkedés nem volt zökkenőmentes. A nyelvi és kulturális különbségek mellett a kutatási támogatásokért folytatott küzdelem is állandó kihívást jelentett. Karikó Katalin azonban sosem adta fel, hitt abban, hogy az mRNS-ben rejlő potenciál megéri a befektetett energiát.
Az UPenn-en töltött időszak alatt számos nehézséggel szembesült. Kutatási projektjeit többször is megszüntették, finanszírozás hiányában. Kollégái és felettesei gyakran szkeptikusak voltak az mRNS-sel kapcsolatos elképzeléseivel kapcsolatban, mivel akkoriban az mRNS-t instabilnak és immunogénnek tartották, ami megnehezítette volna terápiás alkalmazását. Karikó azonban rendületlenül hitt a molekulában, és folytatta a kísérleteket, gyakran a háttérben, saját idejében, más projektek mellett.
„Soha nem adtam fel. Nem tudtam volna másképp élni. Az embernek hinni kell abban, amit csinál, különben értelmetlen az egész.”
Ez a kitartás és a tudomány iránti mély elhivatottság jellemezte egész pályafutását, különösen azokat az éveket, amikor még senki sem látott fantáziát az általa kutatott területben. A kezdeti kudarcok és az elutasítások csak megerősítették abban a hitében, hogy a megoldás valahol a problémák gyökerénél rejlik, és csak meg kell találni a kulcsot a mRNS terápiás alkalmazásának feloldásához.
Az mRNS, mint ígéretes, de problémás molekula
Ahhoz, hogy megértsük Karikó Katalin munkásságának jelentőségét, érdemes röviden áttekinteni, mi is az mRNS (messenger RNS) és miért volt korábban nehéz terápiás célokra felhasználni. Az mRNS, vagy hírvivő RNS, a DNS-ben tárolt genetikai információt szállítja a sejtmagból a citoplazmába, ahol a riboszómák segítségével fehérjékké fordítódik le. Ez a központi dogma egyik alapvető lépése a biológiai élet fenntartásában.
Az mRNS-ben rejlő terápiás potenciál már a hetvenes években felkeltette a tudósok érdeklődését. Az alapötlet az volt, hogy ha mesterségesen tudnánk mRNS-molekulákat bejuttatni a sejtekbe, akkor a sejtek maguk termelnék meg a kívánt fehérjét, legyen szó hiányzó enzimről, antitestről, vagy egy kórokozó antigénjéről, amely immunválaszt vált ki. Ez a megközelítés számos előnnyel kecsegtetett a hagyományos gyógyszerekkel és vakcinákkal szemben.
Azonban két fő probléma akadályozta az mRNS terápiás alkalmazását:
- Instabilitás: Az mRNS rendkívül érzékeny molekula. A sejtekben található ribonukleáz (RNáz) enzimek gyorsan lebontják, így nehéz volt elérni, hogy elegendő ideig stabil maradjon ahhoz, hogy a kívánt fehérje termelődjön. Ráadásul in vitro, a testen kívül is könnyen degradálódik.
- Immunogenitás: Amikor az mRNS-t a szervezetbe juttatták, az immunrendszer idegen anyagként ismerte fel, és erős gyulladásos választ váltott ki. Ez a válasz nemcsak kellemetlen mellékhatásokkal járt (láz, fájdalom), hanem lebontotta az mRNS-t is, mielőtt az kifejthette volna hatását. Ezért a terápiás dózisok alkalmazása gyakorlatilag lehetetlenné vált.
Ezek a kihívások évtizedekig visszatartották a kutatókat az mRNS-technológia szélesebb körű alkalmazásától. A tudományos közösség nagy része feladta a reményt, és más irányokba fordult. Karikó Katalin azonban makacsul kitartott. Hitt abban, hogy a problémák megoldhatók, és az mRNS egy napon valóban forradalmasíthatja az orvostudományt. Ez a rendíthetetlen hit és a kitartó kísérletezés vezette el őt ahhoz a felismeréshez, amely végül megnyitotta az utat a modern mRNS-alapú terápiák előtt.
A fordulópont: a nukleozid-módosítás felfedezése

A kilencvenes évek végén, a Pennsylvaniái Egyetemen dolgozva Karikó Katalin megismerkedett Drew Weissman immunológussal. Weissman is az mRNS-sel kapcsolatos problémákkal küzdött, amikor dendritikus sejteket próbált mRNS-sel transzfektálni, hogy azok antigéneket termeljenek és immunválaszt váltsanak ki. A közös érdeklődés és a hasonló kudarcok vezettek a két tudós közötti gyümölcsöző együttműködéshez, amely végül a Nobel-díjas felfedezéshez vezetett.
A két kutató intenzíven vizsgálta, miért vált ki az mRNS olyan erős immunválaszt. Rájöttek, hogy a szervezet veleszületett immunrendszere a kívülről bejutó, nem módosított mRNS-t kórokozókra jellemző mintázatként ismeri fel, és aktiválja a gyulladásos reakciókat. A kulcsfontosságú ötlet az volt, hogy megvizsgálják, hogyan kerüli el a szervezet saját mRNS-e ezt a sorsot. A válasz a nukleozid-módosításokban rejlett.
A természetben az RNS-molekulákban található nukleozidok (adenozin, guanozin, citidin, uridin) bizonyos mértékben módosult formában is előfordulnak. Karikó és Weissman hipotézise az volt, hogy ha ezeket a természetes módosításokat bevezetik a mesterségesen előállított mRNS-be, azzal elkerülhetővé válhat az immunrendszer riasztása. Kísérletezésük során számos különböző nukleozid-analógot teszteltek. A kísérletek során kiderült, hogy a pseudouridin nevű módosított nukleozid beépítése az mRNS-be drámai módon csökkentette az immunválaszt és növelte az mRNS stabilitását, valamint a fehérjetermelés hatékonyságát.
Ez a felfedezés, amelyet 2005-ben publikáltak az Immunity című rangos szaklapban, volt a valódi áttörés. A pseudouridin beépítésével az mRNS-t „láthatatlanná” tették az immunrendszer számára, miközben a sejt mégis képes volt arról fehérjét szintetizálni. Ez a nukleozid-módosítási technológia oldotta fel az mRNS terápiás alkalmazásának két fő akadályát: csökkentette az immunogenitást és növelte az mRNS stabilitását, lehetővé téve a hatékony és biztonságos fehérjetermelést a sejtekben.
A felfedezés jelentőségét azonban kezdetben kevesen ismerték fel. A publikációt nem követte azonnali áttörés a gyógyszeriparban, és a finanszírozási nehézségek továbbra is fennálltak. Karikó és Weissman azonban szabadalmaztatták a technológiát, megalapozva ezzel a jövőbeli mRNS-alapú gyógyszerek és vakcinák fejlesztését. Ez a tudományos áttörés volt az a sarokkő, amelyre a modern mRNS-technológia épült, és amely végül a COVID-19 vakcinák gyors kifejlesztéséhez vezetett.
A szabadalmaktól a gyakorlati alkalmazásig vezető út
A 2005-ös áttörés ellenére az mRNS-technológia kereskedelmi hasznosítása lassú és rögös út volt. A nagy gyógyszeripari cégek továbbra is szkeptikusak maradtak, és nem láttak elegendő potenciált a befektetésre. A kutatók szabadalmait az UPenn értékesítette, de az első években nem hoztak jelentős bevételt. Karikó Katalin továbbra is a Pennsylvániai Egyetemen dolgozott, de a finanszírozási nehézségek és az elismerés hiánya továbbra is elkísérte.
2013-ban azonban egy új fejezet kezdődött Karikó karrierjében. A német BioNTech cég, amelyet Uğur Şahin és Özlem Türeci alapítottak, felismerte a nukleozid-módosított mRNS-ben rejlő potenciált, különösen a rákterápia területén. Felajánlottak Karikónak egy pozíciót, mint vezető alelnök, hogy vezesse az mRNS-alapú technológiák fejlesztését. Ez a lépés jelentős változást hozott, hiszen Karikó végre egy olyan környezetbe került, ahol teljes mértékben az általa hitt technológiára koncentrálhatott, megfelelő erőforrásokkal és támogatással.
A BioNTech-nél Karikó Katalin kulcsszerepet játszott az mRNS-technológia továbbfejlesztésében és optimalizálásában. A cég már ekkor is ambiciózus célokat tűzött ki, mint például az mRNS-alapú rákellenes vakcinák és terápiák kifejlesztése. Ezzel párhuzamosan egy másik amerikai cég, a Moderna is elkezdett érdeklődni az mRNS-technológia iránt, és hasonló elveken alapuló fejlesztésekbe kezdett.
A technológia finomítása magában foglalta az mRNS-molekulák további stabilitásának növelését, a szállítási rendszerek (például lipid nanorészecskék – LNP-k) optimalizálását, amelyek megvédik az mRNS-t a lebomlástól és hatékonyan juttatják be a sejtekbe. Ezek a fejlesztések elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy az mRNS-alapú terápiák valóban hatékonyak és biztonságosak legyenek a klinikai alkalmazásban.
A BioNTech és a Moderna is jelentős befektetéseket eszközölt az mRNS platformba, annak ellenére, hogy a gyógyszeriparban még mindig sokan szkeptikusak voltak. Az idő azonban igazolta a víziójukat. A több évtizedes alapkutatás és a kitartó fejlesztőmunka végül egy olyan technológiai platformot hozott létre, amely készen állt arra, hogy egy globális egészségügyi válság idején bizonyítsa értékét.
A COVID-19 világjárvány és az mRNS vakcinák diadala
Amikor 2020 elején a SARS-CoV-2 vírus okozta COVID-19 világjárvány elterjedt, az egész világ lélegzetvisszafojtva várta a hatékony megoldást. A hagyományos vakcinafejlesztési módszerek, amelyek általában évekig, sőt évtizedekig tartanak, túl lassúnak bizonyultak volna egy ilyen gyorsan terjedő és halálos kórokozóval szemben. Ekkor jött el az mRNS-technológia ideje.
A BioNTech (a Pfizerrel együttműködve) és a Moderna már rendelkezett egy jól bevált mRNS platformmal, amely lehetővé tette a rendkívül gyors vakcinafejlesztést. A COVID-19 mRNS vakcinák alapelve egyszerű és elegáns volt: a vakcina tartalmaz egy módosított mRNS-t, amely a SARS-CoV-2 vírus tüskefehérjéjének (spike protein) genetikai kódját hordozza. Amikor ezt az mRNS-t bejuttatják a szervezetbe (lipid nanorészecskékbe csomagolva), a sejtek felveszik, és ideiglenesen elkezdik termelni a tüskefehérjét.
Ez a tüskefehérje, mivel nem része egy teljes vírusnak, nem okoz betegséget, de elegendő ahhoz, hogy az immunrendszer felismerje mint idegen anyagot. Ennek hatására a szervezet antitesteket és T-sejteket termel a tüskefehérje ellen. Így, ha a beoltott személy később találkozik a valódi vírussal, az immunrendszere már felkészülten várja, és gyorsan, hatékonyan képes semlegesíteni a kórokozót, megelőzve ezzel a súlyos megbetegedést.
Az mRNS vakcinák fejlesztése példátlan gyorsasággal zajlott. A vírus genetikai szekvenciájának publikálása után mindössze napok, hetek alatt meg tudták tervezni a vakcinát. A klinikai vizsgálatok is rekordidő alatt lezajlottak, és az eredmények meggyőzőek voltak: a Pfizer-BioNTech Comirnaty és a Moderna Spikevax vakcinái rendkívül magas, 95% körüli hatékonyságot mutattak a súlyos COVID-19 megbetegedések megelőzésében. Ráadásul biztonságossági profiljuk is kiválónak bizonyult.
Az mRNS vakcinák globális bevezetése hatalmas sikert aratott. Milliók életét mentették meg, és jelentősen hozzájárultak a pandémia megfékezéséhez. A technológia bebizonyította, hogy képes gyorsan és hatékonyan reagálni a globális egészségügyi válságokra. Karikó Katalin munkássága, amely évtizedekig maradt a háttérben, ekkor került a világ figyelmének középpontjába, mint az egyik legfontosabb tudományos hozzájárulás a 21. század elején.
„A tudomány nem egy sprint, hanem egy maraton. És néha a maraton végén derül ki, hogy te voltál az, aki megtalálta a helyes utat.”
Az mRNS technológia jövője: túl a vakcinákon
A COVID-19 vakcinák sikere csak a kezdet. Az mRNS-technológia óriási potenciált rejt magában számos más betegség kezelésében és megelőzésében, messze túlmutatva a fertőző betegségek elleni vakcinákon. A tudósok világszerte intenzíven kutatják az mRNS-alapú terápiák alkalmazási lehetőségeit, amelyek a következő évtizedekben forradalmasíthatják az orvostudományt.
Rákterápia
Az mRNS-alapú rákellenes vakcinák fejlesztése volt az egyik eredeti motivációja a BioNTech megalapításának. Az mRNS-sel be lehet juttatni a daganatos sejtekre jellemző antigének kódját, ezáltal az immunrendszer „megtanulja” felismerni és elpusztítani a rákos sejteket. Ez a megközelítés ígéretesnek bizonyul személyre szabott rákterápiákban is, ahol a páciens saját daganatából származó mutációkhoz igazított mRNS-vakcinát készítenek. Ezen kívül az mRNS felhasználható immunmodulátorok vagy daganatellenes antitestek termelésére is a szervezetben.
Egyéb fertőző betegségek elleni vakcinák
Az mRNS platform gyorsasága és rugalmassága ideálissá teszi más fertőző betegségek elleni vakcinák fejlesztésére. Már folynak a kutatások influenza, HIV, Zika-vírus, Ebola-vírus, malária és tuberkulózis elleni mRNS vakcinák kifejlesztésére. Az mRNS lehetővé teszi a vakcinák gyors adaptálását a változó vírustörzsekhez, ami különösen fontos az influenza esetében.
Génterápia és fehérjehiányos betegségek
Az mRNS-technológia a génterápia alternatívájaként is felmerül. Olyan genetikai betegségek esetén, ahol egy hiányzó vagy hibás fehérje okozza a problémát (pl. cisztás fibrózis, sarlósejtes anémia), az mRNS bejuttatásával a szervezet ideiglenesen képes lenne előállítani a hiányzó, működőképes fehérjét. Ez egy kevésbé invazív és visszafordíthatóbb megközelítés, mint a hagyományos génterápia, amely a DNS-t módosítja.
Autoimmun betegségek
Egyes kutatások az mRNS-technológia alkalmazásának lehetőségét vizsgálják autoimmun betegségek kezelésében is. Itt a cél az immunválasz modulálása, vagy az immunrendszer „toleranciájának” visszaállítása a szervezet saját szövetei iránt. Ez egy bonyolultabb terület, de az mRNS rugalmassága új utakat nyithat meg.
Szív- és érrendszeri betegségek, sebgyógyulás
Az mRNS használható olyan fehérjék kódolására is, amelyek elősegítik a szövetek regenerációját, a sebgyógyulást, vagy serkentik az új vérerek képződését. Ez potenciálisan hasznos lehet infarktus utáni szívizom-regenerációban vagy krónikus sebek kezelésében.
Az mRNS-technológia rendkívül gyorsan fejlődik, és a jövőben várhatóan számos új alkalmazási területet talál majd. Karikó Katalin munkássága alapozta meg ezt a forradalmat, megnyitva az utat egy olyan jövő felé, ahol a sejtek maguk válnak gyógyszergyárrá, és a betegségek kezelése sokkal hatékonyabbá és személyre szabottabbá válik.
A megérdemelt elismerés: Nobel-díj és egyéb kitüntetések

Karikó Katalin évtizedeken át tartó, kitartó munkájának, amelynek során gyakran szembesült szkepticizmussal és elutasítással, végül megérkezett a megérdemelt elismerés. A COVID-19 mRNS vakcinák sikere után a világ tudományos közössége egyhangúlag ismerte el a pseudouridin-módosításban rejlő forradalmi jelentőséget.
2023. október 2-án Karikó Katalin és Drew Weissman megosztva kapták meg az élettani és orvostudományi Nobel-díjat „az mRNS-vakcinák fejlesztését lehetővé tevő nukleozid-bázis módosításokkal kapcsolatos felfedezéseikért”. Ez a díj a tudományos világ egyik legmagasabb kitüntetése, amely végérvényesen elismerte a magyar származású biokémikus úttörő munkáját. A Nobel-bizottság indoklása kiemelte, hogy felfedezéseik alapvetően megváltoztatták a vakcinafejlesztés megértését, és példátlan gyorsasággal tettek lehetővé hatékony vakcinák kifejlesztését egy globális egészségügyi válság idején.
A Nobel-díj mellett Karikó Katalin számos más rangos elismerésben is részesült az elmúlt években:
- Lasker-DeBakey Klinikai Orvostudományi Kutatási Díj (2021): Gyakran nevezik „amerikai Nobel-díjnak”, és sok esetben a Nobel-díj előszobájának számít.
- Breakthrough Prize in Life Sciences (2022): A „tudomány Oscar-díjaként” is emlegetett elismerés, amelyet a legmélyebb tudományos felismerésekért ítélnek oda.
- Tang Prize in Biopharmaceutical Science (2021): Tajvan legrangosabb tudományos díja.
- Princess of Asturias Award for Technical and Scientific Research (2021): Spanyolország egyik legrangosabb nemzetközi díja.
- Magyar Szent István Rend (2021): A legmagasabb magyar állami kitüntetés.
Ezek a díjak és kitüntetések nem csupán Karikó Katalin személyes sikerei, hanem a kitartó alapkutatás és a tudományos együttműködés diadalát is jelképezik. Az ő története reményt ad minden kutatónak, aki hosszú éveken át dolgozik egy olyan ötleten, amelynek jelentőségét a szélesebb tudományos közösség még nem ismeri fel.
Karikó Katalin a díjátadókon és interjúkban is mindig hangsúlyozza a tudomány iránti alázatot, a csapatmunka fontosságát és a kudarcokból való tanulás szükségességét. Filozófiája szerint a tudós feladata a problémák megoldása, nem pedig a hírnév hajszolása. Az ő példája inspirációt jelent nemcsak a tudósoknak, hanem mindannyiunknak, hogy higgyünk a céljainkban, és kitartóan dolgozzunk értük, még akkor is, ha az út tele van akadályokkal.
| Év | Díj / Kitüntetés | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 2021 | Lasker-DeBakey Klinikai Orvostudományi Kutatási Díj | Az mRNS-alapú terápiák fejlesztéséért |
| 2021 | Tang Prize in Biopharmaceutical Science | Az mRNS-vakcinák úttörő fejlesztéséért |
| 2021 | Princess of Asturias Award for Technical and Scientific Research | A tudomány és az emberiség fejlődéséhez való hozzájárulásért |
| 2021 | Magyar Szent István Rend | A legmagasabb magyar állami kitüntetés |
| 2022 | Breakthrough Prize in Life Sciences | Az mRNS-alapú vakcinák fejlesztéséért |
| 2023 | Nobel-díj, Élettani és Orvostudományi | Az mRNS-vakcinák fejlesztését lehetővé tevő nukleozid-bázis módosításokkal kapcsolatos felfedezéseikért (Drew Weissmannel megosztva) |
Karikó Katalin öröksége és inspiráló példája
Karikó Katalin élete és munkássága sokkal több, mint egy tudományos történet; egy igazi inspiráló példa az emberi kitartásról, a tudományba vetett hitről és a rendíthetetlen elszántságról. Az ő öröksége nem csupán a Nobel-díjjal elismert felfedezésében rejlik, hanem abban a mélyreható hatásban is, amelyet a tudományos közösségre és az egész emberiségre gyakorolt.
Először is, Karikó Katalin bebizonyította az alapkutatás felbecsülhetetlen értékét. Az ő munkája, amely évtizedekig nem hozott azonnali, látványos eredményeket, és gyakran finanszírozási nehézségekkel küzdött, végül egy globális egészségügyi válság idején váltotta valóra a benne rejlő potenciált. Ez emlékeztet bennünket arra, hogy a tudományban a hosszú távú befektetés és a kíváncsiság vezérelte kutatás elengedhetetlen a jövőbeli áttörésekhez.
Másodszor, ő egy példakép a nők számára a tudományban (STEM). Egy olyan területen, ahol a nők még mindig alulreprezentáltak, Karikó Katalin bebizonyította, hogy a kitartás, a tehetség és a kemény munka meghozza gyümölcsét. Az ő sikere ösztönözheti a fiatal lányokat és nőket, hogy kövessék álmaikat a tudományos pályán, és ne riadjanak vissza a kihívásoktól.
Harmadszor, Karikó Katalin története a kudarcokból való felállásról szól. Számos alkalommal szembesült elutasítással, szkepticizmussal, és elveszítette pozícióit. Mégis, sosem adta fel a hitét az mRNS-ben. Ez a reziliencia, a képesség, hogy a nehézségekből tanulva tovább haladjunk, egy univerzális üzenet, amely mindenki számára tanulságos lehet.
Végül, az mRNS-technológia, amelyet ő segített megalapozni, forradalmasította az orvostudományt. Nemcsak a COVID-19 világjárványra adott gyors és hatékony választ, hanem új utakat nyitott meg a rák, az autoimmun betegségek, más fertőző betegségek és a genetikai rendellenességek kezelésében. Az ő munkája egy új korszakot indított el a gyógyszerfejlesztésben, ahol a sejtek maguk válnak a gyógyulás eszközeivé.
Karikó Katalin egyszerű, de mélyreható üzenete, miszerint a tudós feladata a probléma megoldása, nem pedig a hírnév hajszolása, visszhangzik a tudományos közösségben. Az ő szerénysége, elhivatottsága és rendíthetetlen hite a tudomány erejében örök emlékeztetőül szolgál arra, hogy a legjelentősebb áttörések gyakran a legkevésbé valószínű helyekről és a legkitartóbb elmékből születnek.
