Képzeljük el, hogy egy virtuális kosárba tesszük a kiválasztott terméket, miközben egy régi áruházi kirakat ugyanazzal az ígérettel csábít: könnyen megtaláljuk, amire vágyunk, és biztosak lehetünk a választásunkban. Az áruházak története ezért nem pusztán épületek és új találmányok sora, hanem annak története, hogyan lett a vásárlás egyre kényelmesebb és kiszámíthatóbb.
A kereskedelemben a bizalom sokszor apró dolgokon múlik: világos-e az ár, meg lehet-e nézni az árut, hihetünk-e annak, aki eladja, és egyszerű-e hazavinni vagy megkapni, amit választottunk. A technika ezekre a régi kérdésekre adott új válaszokat.
A képernyő azonban nem törölte el a vásárlás régi logikáját. Inkább új helyre költöztette a kirakatot, a választékot és a pénztár körüli döntést. A fő kérdés így az, mit alakított át valóban a technika, és mi maradt ugyanaz a vásárlói szokásokban.
Mely régi kereskedelmi ötletek élnek tovább az online vásárlásban?
A képernyőn néhány kattintással választunk, kosárba teszünk és rendelünk, mégis sok ismerős kereskedelmi ötlet működik a háttérben. A vásárlás egyik alapvető kérdése régen is ugyanaz volt: mennyire könnyű választani, és mekkora kockázatot vállalunk, amikor fizetünk? A technika megváltoztatta a rendelés felületét, de a bizalomépítés eszközei gyakran régebbi mintákat követnek.
Régi megoldás, új felület
| Kereskedelmi ötlet | Korábbi megjelenése | Mai digitális megfelelője |
|---|---|---|
| Fix ár | Az alku helyett előre ismert ár | Árak és ajánlatok összehasonlítása rendelés előtt |
| Visszavétel | A vevő kockázatának mérséklése | Visszaküldési lehetőség és reklamáció kezelése |
| Házhozszállítás | Az üzlet áruja eljut a vevőhöz | A rendelés átvétele az otthon közelében vagy ott helyben |
| Távoli rendelés | Postai rendelés | Digitális katalógus, kereső és elektronikus megrendelés |
| Szezonális akció | Figyelem felkeltése időszakos ajánlatokkal | Kiemelt kampányok és időhöz kötött kedvezmények |
A fix ár különösen nagy változást hoz a döntésben. Alkudozáskor az ár részben a beszélgetésen, az ismeretségen és a pillanatnyi helyzeten múlhat. Előre kiírt árnál más a feladat: azt mérlegeljük, megfelel-e nekünk a termék, és hogyan viszonyul más ajánlatokhoz. A digitális bolt ezt a logikát a keresés és az összehasonlítás eszközeivel erősíti fel.
A távoli rendelés párhuzama is világos. A postai rendelőnek korábban leírásból kellett elképzelnie az árut, majd várnia kellett annak érkezésére. A digitális rendelésnél képek, adatok és értékelések segíthetik a választást, de a vásárló és az áru között továbbra is van távolság. Ezért különösen sokat számít, milyen feltételekkel lehet visszaadni azt, ami mégsem felel meg. A Bon Marché gyakorlatában a házhozszállítás, a postai rendelés, a szezonális akciók és az áru visszacserélhetősége is megjelent. (The Connexion)
Az akciók szerepe sem merül ki az alacsonyabb ár ígéretében. Ritmust adnak a kereskedelemnek: egy ajánlat azt üzeni, hogy most érdemes körülnézni. A virtuális kirakat így ugyanarra törekszik, amire a fizikai üzleté: megállítani a figyelmet, majd választássá alakítani azt.
Hogyan vásároltak az áruházak előtt?
Az áruházak előtti vásárlás sokkal inkább személyes találkozások sorozata volt, mint egyetlen nagy bevásárlóút. A piacokon árusok kínálták portékáikat, a városokban pedig kis szakboltok szolgáltak egy-egy szűkebb igényt. Más helyen kerestük a ruházathoz való anyagot, máshol a háztartási eszközt, és megint máshol az élelmiszert. A választék nem egy közös térben várta a vevőt: az utcákon és üzleteken át szétszórva kellett összegyűjteni.
Az alku mint személyes alkuforma
Ebben a rendszerben az ár gyakran nem egyszerűen egy felirat volt. Az eladó és a vevő beszélgetése alakíthatta: számíthatott, ki mennyit vett, visszatérő vásárló-e, mennyire sürgős neki az áru, vagy mennyire tudott alkudni. Az alku ezért egyszerre volt gazdasági művelet és társas helyzet. A gyakorlott vásárló előnyt szerezhetett az ismereteivel, de annak is bizonytalanabb volt a helyzete, aki nem tudta, milyen ár számít elfogadhatónak.
Képzeljünk el egy hosszabb bevásárlást: az egyik boltban megtaláljuk, amit kerestünk, a másikban viszont kedvezőbbnek tűnik az ajánlat, ám ehhez újabb beszélgetés és újabb mérlegelés kell. A döntéshez nem áll rendelkezésre egyetlen áttekinthető kínálat. Maga a keresés is munka, amely időt, helyismeretet és személyes jelenlétet kíván.
Részlegek és városi közlekedés
Fordulatot hoztak azok az üzletek, amelyek többféle árut kezdtek rendezettebb szerkezetben kínálni. Az áruházak előfutárai az 1830-as években megjelent magasins de nouveautés típusú üzletek voltak; ezek részlegekre osztották az árut. A részleg azt jelenti, hogy az egymáshoz tartozó termékeket egy üzleten belül külön egységbe rendezik. Így a vásárló könnyebben tájékozódhatott, az eladó pedig áttekinthetőbben szervezhette a kínálatot. (France Today)
A város növekedése ehhez új közlekedési lehetőségeket kapcsolt. Az omnibusz, vagyis az előre meghatározott útvonalon közlekedő városi társaskocsi, olyanokat is eljuttathatott az üzletnegyedekhez, akik korábban messzebb éltek tőlük. A bolt választéka így nagyobb körzet számára válhatott elérhetővé. A vásárlás helye fokozatosan úti céllá is lett, nem pusztán a közvetlen lakókörnyezet egyik szolgáltatásává.
Mindeközben az ipari háttér is átalakította, mennyi áru kerülhet forgalomba, és milyen messzire juthat el. A termelés, a szállítás és a gépesítés összekapcsolódása tette lehetővé, hogy az üzletek bővebb készletekkel dolgozzanak. Ebben a folyamatban a gőzgép is szerepet kapott: a hőenergiát mozgássá alakító szerkezet a gyártás és a közlekedés átalakulásának egyik eszköze volt. A kereskedő számára ez új lehetőséget jelentett: többféle árut lehetett beszerezni, a vásárló számára pedig azt, hogy egyre több dolog közül választhatott.
Tévhit: a világ első áruháza egyértelműen kijelölhető
„Biztosan volt egyetlen első”
Ez a mondat kényelmesen hangzik, de félrevezető. Az „első” cím mindig attól függ, mit nevezünk áruháznak. Az számít annak, ahol sokféle termék kapható? Ahol részlegek vannak? Ahol a járókelő szabadabban beléphet és nézelődhet? Vagy az, ahol az árak egységesebbek, és a vásárlás kevésbé személyes alkura épül? Ha más-más feltételt választunk, más üzlet kerülhet az első helyre.
„A címről minden forrás ugyanazt mondja”
A valóságban Párizs, London és New York intézményei is kapcsolódnak az elsőség történeteihez. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy valamelyik állítás hamis volna; inkább azt, hogy eltérő kereskedelmi újításokat emelnek ki. Egy üzlet lehet korai példa a széles választékra, egy másik a rögzített árra vagy a látványos, sok embert befogadó eladótérre.
„Az áruház egyetlen találmány volt”
Az áruház inkább több változás találkozása. Kell hozzá árukészlet, amelyből válogatni lehet; olyan szervezés, amely a termékeket csoportokba rendezi; és olyan értékesítési mód, amely a nézelődőt vásárlóvá tudja tenni. A közlekedés, a városi tömeg és az ipari termelés ugyancsak alakította ezt a formát. Emiatt nehéz volna egyetlen ajtónyitáshoz kötni a megszületését.
„A belépés mindig magától értetődően szabad volt”
A nyitottabb belépés új kapcsolatot teremtett az üzlet és az utca között. A járókelőnek nem feltétlenül kellett már előre tudnia, pontosan mit akar venni. Bemehetett körülnézni, összehasonlítani, elképzelni egy lehetséges vásárlást. Ez a változás a kereskedelem ritmusát is módosította: a bolt egyre inkább olyan hellyé vált, ahol a választás a nézelődéssel kezdődik.
Ezért a címvita helyett beszédesebb azt kérdezni, hogyan működött másként az új üzlettípus. Miként rendezte el az árut, hogyan tette átláthatóbbá az árakat, milyen módon vonta be a járókelőt, és hogyan csökkentette a vásárlás bizonytalanságát? Ezek a fordulatok többet mondanak a modern bevásárlási szokások eredetéről, mint egy vitatható első hely.
Hogyan lett a Bon Marché mintából nagyvállalkozás?
Üzletből szervezett rendszer
Egy nagy áruház nem attól válik nagyvállalkozássá, hogy sok áru fér el benne. Ahhoz az is kell, hogy az árubeszerzés, a készletek kezelése, az eladók munkája és a vevők mozgása egyetlen összehangolt rendszerként működjön. A Bon Marché történetében ezt a fordulatot Aristide Boucicaut és felesége, Marguerite Boucicaut képviselte: együtt építették fel az üzletet. Aristide Boucicaut 1863-ban 2,2 millió frank kölcsönt vett fel, hogy kivásárolja a társtulajdonosokat. Ez nem egyszerű tulajdonosváltás volt: a kölcsön azt jelezte, hogy az üzlet jövőjében akkora lehetőséget láttak, amelyért érdemes volt nagy pénzügyi kockázatot vállalni. (The Connexion)
A kivásárlás után világosabbá válhatott, ki milyen irányba formálja az üzletet. Egy több tulajdonos által vezetett boltban a döntések könnyen széthúzhatnak: mennyi árut rendeljenek, melyik részleget bővítsék, mire költsenek. Egy kézben összpontosuló vezetés viszont egységesebben szervezheti a működést. Képzeljünk el egy zenekart: a sok hangszer önmagában még nem ad előadást, szükség van arra is, hogy ugyanazt a darabot, közös ritmusban játsszák. Az áruházban a részlegek, a raktárkészlet és a személyzet hasonlóképpen kapcsolódik össze.
A méretnövekedésnek emberi oldala is volt. Több eladó jelenthette, hogy egyre többféle feladatot kellett összehangolni: valakinek az árut kellett bemutatnia, másnak rendben tartania a részleget, megint másnak a készleteket figyelnie. A nagy készlet pedig nem pusztán sok terméket jelentett, hanem azt az ígéretet is, hogy a látogató választani tud. Az üzlet így fokozatosan olyan hellyé válhatott, ahol a vevő nem egyetlen szükséges tárgyért tér be, hanem körülnézni is.
A Bon Marché a század végére már egészen más léptékben működött, mint egy hagyományos bolt. Egy korabeli beszámoló szerint 1887-re 52 000 m²-es áruház lett, 1788 alkalmazottal és 77 millió frank éves forgalommal; ugyanaz a forrás a világ legnagyobb kiskereskedelmi vállalkozásának nevezi. Ezek az adatok együtt mutatják meg a változás nagyságát: a terület az áruk és a látogatók számára adott helyet, az alkalmazotti létszám a működtetés szervezettségét jelezte, a forgalom pedig azt, hogy a rendszer sok vásárlót tudott megszólítani. (France Today)
Az épület is dolgozni kezdett
A vállalkozás növekedése az épületben is láthatóvá vált. A Bon Marché 1869-ben a Bal-parton, a rue de Sèvres 24. alatti épületbe költözött. A vasszerkezet kialakításában Gustave Eiffel is közreműködött; ez a szerkezet nagyobb, tagolatlan és nyitott eladótereket tett lehetővé. A tér így nem semleges háttér volt: elősegítette, hogy a különféle részlegek áttekinthetőbben helyezkedjenek el, a látogatóknak pedig ne szűk bolthelyiségek során kelljen áthaladniuk. (The Connexion)
Ez a nyitottság üzleti értelemben is sokat számított. Ha a vevő belépve belát egy tágas teret, könnyebben veszi észre azokat az árukat is, amelyeket eredetileg nem keresett. A választék látványa maga is ösztönözheti a nézelődést. Az áruház ezért nem kizárólag árucserének adott helyet: a tér elrendezése a figyelmet is szervezte. A boltépület lassan a vállalkozás egyik eszközévé vált, ugyanúgy, mint a készlet vagy a személyzet.
A regény mint korabeli látlelet
Egy ilyen intézmény hatása túlterjedhetett a kereskedelmen. Émile Zola A hölgyek paradicsoma című regényét nagyrészt a Bon Marché alapján írta, főhőse, Octave Mouret alakját pedig Boucicaut mintájára formálta. A regény azt őrzi meg, hogyan láthatta a kor társadalma az áruházat: egyszerre új üzleti gépezetként, munkahelyként és csábító városi látványosságként. (France Today)
Az irodalmi alak természetesen nem azonos egy valódi kereskedővel. Mégis árulkodó, hogy egy áruház működése regény témájává válhatott. A Bon Marché esetében az üzlet már nem egy volt az utca boltjai közül, hanem olyan szervezett vállalkozás, რომლის mérete, épülete és emberi világa a városi élet képéhez is hozzátartozott.
Mitől vált a párizsi áruház vásárlási élménnyé?
Képzeljük el az utat a kirakatoktól az áruház belsejéig. Kint az utca járókelője először csak benéz: színek, tárgyak és elrendezett áruk vonják magukra a figyelmét. Bent azonban a vásárlás más ritmust kap. Nem kell egyetlen pulthoz odalépni, rögtön megnevezni, mire van szükségünk, majd távozni. A látogató megállhat, körülnézhet, másik irányba indulhat, és a választék bejárása önálló tevékenységgé válik.
Az épület mint értékesítési eszköz
A tágas belső tér ehhez teremtett keretet. A Bon Marché 1869-es új épületében a Gustave Eiffel közreműködésével készült vasszerkezet tagolatlanabb, nyitott eladótereket tett lehetővé. A vasváz itt olyan szerkezeti megoldás volt, amely nagyobb teret tudott hordozni anélkül, hogy azt sűrűn elhelyezett falak szabdalnák fel. Olyan ez, mint amikor egy könyvtárban nem különálló kis kamrákban, hanem áttekinthető termekben találjuk a polcokat: könnyebb érzékelni, mennyi minden vesz körül bennünket, és merre indulhatunk tovább. (The Connexion)
A nyitott térnek sajátos hatása van a figyelemre. Ha egyszerre több részleg is látható vagy sejthető, a nézelődő mindig új irányt találhat. A vásárló szerepe ezért átalakul: nem csak célirányosan kereső ember, hanem közönség is, aki az áruk elrendezését, a tér arányait és a körülötte zajló mozgást figyeli. Az áruházban a választás előtti idő is értéket kapott.
Kirakat, fény és mozgás
A párizsi nagyáruház élményét jól érzékelteti a Galeries Lafayette főüzlete. Elődje 1895-ben nyitott kalapszalon volt, a kupolás főüzlet pedig 1912-ben nyílt meg. Ebben 96 részleg kapott helyet, középpontjában pedig egy 43 méteres lépcsőház állt. Már ez a két szám is segít elképzelni a léptéket: a látogató nem néhány egymás mellé tett pult között mozgott, hanem sokféle áruvilágot kapcsoló, függőleges irányban is megnyíló térben. (France Today)
A nagy lépcsőház közlekedési eszköz volt, de többet is jelentett ennél. Ahogy a színházban a lépcsősor a színpad részévé válhat, úgy az áruházban is látványelemmé alakult: aki fel- vagy lefelé haladt rajta, egyúttal a tér mozgó képének része lett. A kupola pedig felfelé irányította a tekintetet, mintha az üzlet belseje saját városi tér lenne. A vásárlás így nem egyetlen pénztárnál lezáruló eseménynek, hanem bejárható útvonalnak érződhetett.
A világítás és a felvonók az áruházak későbbi élményének is ismert elemei, de a rendelkezésre álló adatok itt nem részletezik, mikor és miként jelentek meg ezek a párizsi épületekben. Ami biztosan kirajzolódik, az a térszervezés szerepe: a kupola, a sok részleg és a hosszú lépcső együtt arra hívta a látogatót, hogy időt töltsön az üzletben. A nézelődés ettől kezdve nem a vásárlás mellékes késlekedése volt, hanem az áruház által kínált élmény egyik formája.
Mikor kezdődött az online vásárlás története?
Képernyő, telefonvonal és tranzakció
Az online vásárlás kezdete nem egyetlen pillanat, és főleg nem egyetlen honlap története. A legkorábbi rendszerek még nem hasonlítottak arra a felületre, ahol fényképek között görgetünk, keresőmezőbe írunk, majd egy gombbal kosárba tesszük az árut. Ezek inkább olyan összekapcsolt rendszerek voltak, amelyekben a képernyő, a központi számítógép és a rendelés feldolgozása együtt működött.
Az Aldrichhez kötött történet szerint egy otthoni televíziót kapcsoltak tranzakciós számítógéphez: a tranzakció itt olyan műveletet jelent, amelynek nyoma van a rendszerben, például egy rendelés rögzítése. A kapcsolat telefonvonalon át működött. Ez első pillantásra furcsának tűnhet, de a telefonhálózat már korábban is alkalmas volt jelek továbbítására. A távíró példája is azt mutatja, hogy az elektromos hálózatokon jóval az internet előtt utazhattak üzenetek.
Az „első online vásárlás” megnevezésnél óvatosnak kell lennünk. Az Aldrich-féle elsőséget főként a feltalálóhoz kötődő elbeszélés és annak archívuma terjeszti, ezért nem minden történeti áttekintés kezeli ugyanolyan bizonyossággal. Beszédesebb kérdés, hogy mire volt képes egy rendszer: tudott-e árut megjeleníteni, rendelést fogadni, adatot továbbítani és a rendelést a kereskedő folyamatába illeszteni?
A feljegyzések külön választják a B2B- és a B2C-rendszereket. A B2B, vagyis vállalatok közötti kereskedelem esetén két cég intézi digitálisan a beszerzést vagy a rendelést. A B2C modellben a vállalkozás közvetlenül a fogyasztónak értékesít. A Wikipedia által összegzett adatok szerint a Thomson Holidays rendszere az első feljegyzett B2B online vásárlási rendszer, a gatesheadi SIS/Tesco rendszer pedig az első feljegyzett B2C megoldás; előbbit 1981-hez, utóbbit 1984-hez kötik. (Wikipedia)
Miért más a webes bolt?
A web később azért változtatta meg erősen a vásárlást, mert közös, könnyebben kezelhető felületet adott a kereséshez és a rendeléshez. Nem kellett minden kereskedőhöz külön készüléket, külön rendszert vagy saját kezelési módot megtanulni. A böngészőben megjelenő termékoldal, a kereső és a digitális kosár ugyanannak a folyamatnak a része lett.
Ehhez technikai feltételek is kellettek. A sávszélesség azt fejezi ki, mennyi adat fér át egy kapcsolatban adott idő alatt. Ha kevés adat jut át, a képek lassan jelennek meg, a keresés akadozik, a rendelés visszaigazolása pedig bizonytalannak tűnhet. Vásárlóként ilyenkor nemcsak kényelmetlenséget érzünk: könnyebb elbizonytalanodni abban is, valóban elküldtük-e a rendelést.
A technika önmagában kevés a kereskedelemhez. Bizalom kell ahhoz, hogy megadjuk adatainkat, előre fizessünk, vagy elhiggyük, hogy a képernyőn látott áru megérkezik. A megbízhatóságot a hétköznapokban néhány egyszerű jel alapján is vizsgálhatjuk:
- nézzük meg, egyértelműen azonosítható-e a kereskedő és elérhető-e ügyfélszolgálat;
- rendelés előtt keressük meg a szállítás, a fizetés és a visszaküldés feltételeit;
- őrizzük meg a rendelés visszaigazolását és a fizetésről kapott bizonylatot;
- gyanús jel lehet, ha az oldal sürget, de a költségeket vagy a feltételeket csak nehezen találjuk meg.
Az online bolt története tehát nem pusztán képernyők története. A rendelés akkor válik valódi vásárlássá, amikor a vevő érti a folyamatot, a kereskedő teljesíteni tudja az ígéretet, és mindkét fél ellenőrizheti, mi történt.
A magyar online vásárlás szokásai és a régi ígéretek
Mit mérnek valójában a magyar adatok?
Amikor azt halljuk, hogy elterjedt az online vásárlás, először azt kell tisztázni, mit mérünk. Az egyik mutató az egyéni internethasználók aránya: ebből az derül ki, hogy az internetezők közül kik vásárolnak digitális felületen. Ez nem azonos az online boltok bevételével, a rendelések számával vagy azzal, hány csomag érkezik egy háztartásba.
A termékkategóriák is másféle történetet mondanak el. A vizsgált kategóriák között a ruházat és a cipő vezet, ami érthető: könnyű sokféle darabot egymás mellé tenni, méretet és színt választani, majd a nem megfelelő terméket visszaküldeni. Ettől még egy ruha online kiválasztása nem feltétlenül könnyű. A szabás, az anyag tapintása és a méretérzet olyan tulajdonság, amelyet a képernyő csak részben tud közvetíteni.
Az eltérő adatsorokat ezért nem szabad felcserélni. Egy felmérés kérdezheti, hogy vásárolt-e valaki az interneten; egy másik a kereskedők forgalmát követheti; egy harmadik becsülheti egy adott rendeléstípus átlagos értékét. Mindegyik hasznos lehet, de más kérdésre felel. Ha például nő egy átlagos kosárérték, abból még nem következik automatikusan, hogy több ember vásárol gyakrabban.
A KSH adatai szerint az online értékesítés 2009 és 2021 között minden évben gyorsabban nőtt, mint a teljes kiskereskedelem. Ez a növekedési pálya 2022-ben megtört, majd 2023-ban tovább romlott. (Trade magazin (NMHH-kutatás alapján))
Az élelmiszer-rendelések jól mutatják, miért kell külön figyelni az árakra. Egy online élelmiszervásárlás becsült összege 2021 és 2023 között 9000 forintról 16 000 forintra emelkedett; a forrás ezt a magas élelmiszer-inflációval hozza összefüggésbe. A nagyobb összeg tehát jelentheti azt is, hogy ugyanazokért vagy hasonló termékekért többet fizetünk. (Trade magazin (NMHH-kutatás alapján))
A kosár mint döntési segédeszköz
A digitális kosár több, mint egy lista, amelybe átrakjuk a kiválasztott termékeket. Segít időt kérni a döntéshez: egymás mellett maradhatnak a változatok, láthatóvá válhat a végösszeg, és kiderülhet, hogy a szállítás vagy más költség hogyan alakítja át a választást. Képzeljük el, hogy két hasonló termék közül az egyik elsőre olcsóbbnak tűnik, de a kosárban már eltérő szállítási feltétel kapcsolódik hozzá. A döntés ekkor pontosabb információra épülhet.
A kosár ugyanakkor képes félre is vezetni, ha túl gyorsan kezeljük. A rendelés elküldése előtt érdemes külön ellenőrizni a darabszámot, a méretet vagy kiszerelést, a várható teljes összeget és az átvétel módját. Élelmiszernél azt is, van-e olyan termék, amelynek helyettesítéséről a kereskedő dönthet, ha az eredeti éppen nem elérhető.
- Hasonlítsuk össze a termék egységárát, ha az oldalon szerepel, ne csak a feltűnő végösszeget.
- Nézzük meg, mikor és milyen állapotban küldhető vissza az áru.
- Átvételkor ellenőrizzük, hogy a csomag és a rendelés visszaigazolása ugyanazokat a tételeket tartalmazza-e.
- Figyeljünk a süti beállításaira is: a süti kis adat, amelyet a webhely a böngészőben tárolhat például a kosár tartalmának megjegyzéséhez vagy a látogatás követéséhez.
A házhozszállítás továbbra is híd az üzlet és az otthon között. A képernyő lerövidíti a keresés és a rendelés útját, de a vásárlás utolsó része továbbra is fizikai: valakinek össze kell készítenie, el kell vinnie és át kell adnia az árut.
A következő rendelésnél érdemes megfigyelni, hány régi áruházi ígéret dolgozik a képernyő mögött. A választék, az összehasonlítható ár és a kényelmes átvétel formát váltott, de a jó döntéshez továbbra is figyelem kell.
Gyakori kérdések
Melyik volt a világ első áruháza?
A párizsi Le Bon Marché 1852-ben nyílt meg, és saját állítása szerint ez volt a világ első áruháza. Az elsőség azonban vitatott: londoni és New York-i versenytársak is igényt tartanak erre a címre.
Ki találta fel az online vásárlást?
Az online vásárlás feltalálójaként általában Michael Aldrich rendszerét említik. A brit feltaláló 1979-ben egy átalakított otthoni televíziót telefonvonalon kapcsolt össze egy valós idejű tranzakciófeldolgozó számítógéppel. Az elsőség megítélése főként az Aldrich archívumának történetére épül.
Mikor jelent meg a fix ár a kereskedelemben?
A Bon Marché-ban Boucicaut vezetett be fix árakat. Ez olyan korszakban történt, amikor a vásárlók rendszeresen alkudoztak, így az előre kiírt ár kiszámíthatóbbá tette a vásárlást.
Ki vásárolt először online otthonról?
A feljegyzések szerint Jane Snowball volt az első otthoni online vásárló. A gatesheadi vásárlás 1984 májusában történt, Snowball pedig 72 éves volt ekkor.
Hány magyar vásárol online?
Az NMHH kutatása szerint a magyar internethasználók 80%-a vásárolt legalább egy terméket online. A legnépszerűbb kategória a ruha és cipő volt, ezt az egészséggel kapcsolatos termékek, majd az élelmiszer és ital követte. Az adat az egyéni internethasználókra vonatkozik.
Források
- Les Grands Magasins: The History of Paris’s Legendary Department Stores – France Today
- Did you know: First department store in world opened in France in 1852 – The Connexion
- Michael Aldrich (Wikipedia) – Wikipedia
- NMHH: The previous growth rate of online shopping has stalled – Trade magazin (NMHH-kutatás alapján)
Nyitókép: Fotó: WolfBlur / Pixabay, Pixabay Content License
