A folyadékok világa rendkívül sokszínű és komplex, ám ezen a bonyolult palettán belül is léteznek olyan alapvető kategóriák, amelyek segítenek megérteni az anyagok viselkedését. Ezek közül az egyik legfontosabb a newtoni folyadék fogalma, mely Isaac Newton tudományos munkásságából ered. A newtoni folyadékok olyan anyagok, amelyek viszkozitása – a belső súrlódás mértéke, vagyis az áramlással szembeni ellenállása – állandó marad, függetlenül attól, hogy milyen sebességgel vagy erővel deformáljuk őket. Ez az egyszerű, mégis mélyreható definíció alapvető fontosságú a folyadékmechanika, a hidraulika, a kémiai mérnökség és számos más tudományág számára.
Ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük a newtoni folyadékok lényegét, először a viszkozitás fogalmát kell alaposan körüljárnunk. A viszkozitás nem más, mint a folyadék belső ellenállása a deformációval vagy az áramlással szemben. Képzeljünk el két párhuzamos lemezt, amelyek között folyadék található. Ha az egyik lemezt elmozdítjuk a másikhoz képest, a folyadék rétegei elkezdenek egymáson elcsúszni. A viszkozitás határozza meg, hogy ehhez az elmozdításhoz mekkora erőre van szükség. Minél nagyobb a viszkozitás, annál nagyobb erő kell az áramlás megindításához és fenntartásához. Gondoljunk a vízre és a mézre: a víz sokkal könnyebben áramlik, mint a méz, tehát a víz viszkozitása alacsonyabb, a mézé pedig magasabb.
A newtoni viszkozitási törvény
Isaac Newton 1687-ben fogalmazta meg a viszkozitási törvényét, amely a newtoni folyadékok alapját képezi. Ez a törvény kimondja, hogy egy folyadékban ébredő nyírófeszültség (shear stress) egyenesen arányos a nyírási sebességgel (shear rate). Matematikailag ez a következőképpen írható le: $\tau = \mu \frac{du}{dy}$, ahol $\tau$ a nyírófeszültség, $\mu$ a dinamikai viszkozitás (mely egy newtoni folyadék esetében konstans), és $\frac{du}{dy}$ a nyírási sebesség gradiensét jelöli.
A nyírófeszültség (shear stress) az a belső erő, amely a folyadék rétegei között hat, amikor azok egymáson elcsúsznak. Ez az erő egységnyi felületre eső erőként értelmezhető, mértékegysége Pascal (Pa) vagy N/m². A nyírási sebesség (shear rate) pedig azt írja le, hogy a folyadék különböző rétegei milyen gyorsan csúsznak el egymáson. Mértékegysége 1/s. A Newton-törvény lényege abban rejlik, hogy a newtoni folyadékok esetében a nyírófeszültség és a nyírási sebesség közötti arány mindig ugyanaz, és ezt az arányossági tényezőt nevezzük dinamikai viszkozitásnak ($\mu$).
„A newtoni folyadékok viselkedésének megértése kulcsfontosságú a modern mérnöki alkalmazásokban, a motorolajok tervezésétől a gyógyszerészeti keverési folyamatok optimalizálásáig.”
Ez a lineáris kapcsolat az, ami megkülönbözteti a newtoni folyadékokat a nem-newtoni folyadékoktól. A nem-newtoni folyadékok esetében a viszkozitás változik a nyírási sebességgel, vagy akár az idővel is. A newtoni folyadékok viszkozitása azonban csak a hőmérséklettől és a nyomástól függ, a folyadékra ható erők nagyságától vagy a deformáció sebességétől nem.
A viszkozitás mélyebb értelmezése
A viszkozitás, mint folyadéktulajdonság, két fő típusra osztható: dinamikai viszkozitás és kinematikai viszkozitás. A dinamikai viszkozitás ($\mu$) az, amit Newton törvénye ír le, és a folyadék belső súrlódását, az áramlással szembeni ellenállását fejezi ki. Mértékegysége a Pa·s (Pascal-másodperc), vagy a régebbi, de még mindig használt Poise (P) és centipoise (cP), ahol 1 Pa·s = 10 P = 1000 cP. A víz viszkozitása 20°C-on körülbelül 1 cP, ami gyakran referenciapontként szolgál.
A kinematikai viszkozitás ($\nu$) a dinamikai viszkozitás és a folyadék sűrűségének ($\rho$) hányadosa: $\nu = \frac{\mu}{\rho}$. Ez a paraméter azt mutatja meg, hogy milyen könnyen folyik egy folyadék a gravitáció hatására, vagyis mennyire „folyós” az anyag. Mértékegysége m²/s, vagy a régebbi Stokes (St) és centistokes (cSt), ahol 1 m²/s = 10⁴ St = 10⁶ cSt. A kinematikai viszkozitás különösen fontos a folyadékok áramlási viselkedésének vizsgálatakor csövekben vagy nyitott csatornákban, ahol a gravitációs erők játsszák a fő szerepet.
„A newtoni folyadékok molekuláris szinten is megmagyarázhatók: a viszkozitásukat a molekulák közötti kohéziós erők és a mozgásuk során fellépő impulzusátadás határozza meg.”
Molekuláris szinten a viszkozitás a folyadékmolekulák közötti kölcsönhatásokból ered. Folyadékokban a molekulák viszonylag közel vannak egymáshoz, és vonzóerők (például van der Waals erők, hidrogénkötések) hatnak közöttük. Amikor a folyadék áramlik, ezek a molekulák egymáson elcsúsznak. A viszkozitás a molekulák közötti súrlódásnak és az impulzusátadásnak a következménye. Minél erősebbek a molekulák közötti vonzóerők, és minél nehezebben tudnak elmozdulni egymáson, annál nagyobb lesz a viszkozitás. Gázok esetében a molekulák sokkal távolabb vannak egymástól, így a viszkozitásukat elsősorban az ütközések és az impulzusátadás határozza meg.
A newtoni folyadékok alapvető tulajdonságai
A newtoni folyadékok számos jellegzetes tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek megkülönböztetik őket más folyadékoktól és lehetővé teszik matematikai modellezésüket. Ezek a tulajdonságok alapvetőek a viselkedésük megértéséhez és az ipari alkalmazásokhoz.
Konstans viszkozitás
Ez a legmeghatározóbb tulajdonság. Ahogy már említettük, a newtoni folyadékok dinamikai viszkozitása állandó, függetlenül a nyírási sebességtől. Ez azt jelenti, hogy ha kétszeres erővel próbáljuk meg áramoltatni őket, kétszeres sebességgel fognak áramlani. Ez a lineáris kapcsolat egyszerűsíti a folyadékáramlási problémák megoldását.
Shear-függetlenség
A konstans viszkozitásból következik a shear-függetlenség. Ez azt jelenti, hogy a folyadék viszkozitása nem változik, ha a rá ható nyíróerő vagy a deformáció sebessége megváltozik. Egy newtoni folyadék ugyanolyan „folyós” marad, akár lassan keverjük, akár gyorsan pumpáljuk. Ezzel szemben a nem-newtoni folyadékok, például a festékek vagy a méz, viselkedése jelentősen változhat a nyírási sebességgel.
Időfüggetlenség
A newtoni folyadékok viszkozitása időfüggetlen. Ez azt jelenti, hogy a viszkozitás nem változik az idő múlásával, amíg a nyírófeszültség fennáll. Ha egy newtoni folyadékot egy bizonyos nyírási sebességgel deformálunk, a viszkozitása nem fog növekedni vagy csökkenni, ahogy a deformáció ideje elhúzódik. Ez ellentétes a tixotróp vagy reopektikus folyadékokkal, amelyek viszkozitása az idővel változik a nyírófeszültség hatására.
Izotrópia
A newtoni folyadékok általában izotrópok, ami azt jelenti, hogy tulajdonságaik (beleértve a viszkozitást is) minden irányban azonosak. Ez azt jelenti, hogy a folyadék viszkozitása nem függ attól, hogy milyen irányból vagy szögben próbáljuk meg deformálni. Ez a tulajdonság a molekulák véletlenszerű elrendeződéséből és a folyadék fázisra jellemző, rendezetlen szerkezetből adódik.
Összenyomhatóság
Bár a newtoni folyadékok definíciója elsősorban a viszkozitásra koncentrál, fontos megemlíteni az összenyomhatóságot is. Sok newtoni folyadékot, különösen a folyadékokat, gyakran összenyomhatatlannak tekintünk a mérnöki számítások során, mivel sűrűségük csak csekély mértékben változik a nyomás hatására. Ez az egyszerűsítés jelentősen megkönnyíti a folyadékáramlási egyenletek megoldását. A gázok azonban, amelyek szintén lehetnek newtoni folyadékok (pl. levegő), erősen összenyomhatóak, és esetükben a sűrűség változását figyelembe kell venni.
Hogyan viselkednek a newtoni folyadékok áramlás közben?

A newtoni folyadékok áramlási viselkedése kulcsfontosságú a csővezetékek, szivattyúk és egyéb folyadékkezelő rendszerek tervezésénél. Az áramlás jellege alapvetően két fő típusra osztható: lamináris és turbulens áramlás.
Lamináris áramlás
A lamináris áramlás (réteges áramlás) során a folyadék rétegesen mozog, anélkül, hogy a rétegek keverednének egymással. A folyadék részecskéi sima, párhuzamos pályákon haladnak. Ez a fajta áramlás jellemző alacsony sebességeknél, nagy viszkozitású folyadékoknál, és kis átmérőjű csöveknél. Lamináris áramlás esetén a newtoni folyadékok viselkedését viszonylag pontosan lehet előre jelezni a Navier-Stokes egyenletek egyszerűsített formáival.
Turbulens áramlás
A turbulens áramlás (örvényes áramlás) ezzel szemben kaotikus és rendezetlen. A folyadék részecskéi szabálytalan pályákon mozognak, örvények és keveredés jellemzi az áramlást. Ez a fajta áramlás jellemző magas sebességeknél, alacsony viszkozitású folyadékoknál, és nagy átmérőjű csöveknél. A turbulens áramlás leírása sokkal bonyolultabb, és gyakran empirikus modellekre van szükség hozzá, még newtoni folyadékok esetében is.
A lamináris és turbulens áramlás közötti átmenetet a Reynolds-szám (Re) határozza meg, amely egy dimenzió nélküli szám. A Reynolds-szám arányos az inerciális erők és a viszkózus erők arányával: $Re = \frac{\rho v D}{\mu}$, ahol $\rho$ a folyadék sűrűsége, $v$ az áramlási sebesség, $D$ a jellemző hosszméret (pl. csőátmérő), és $\mu$ a dinamikai viszkozitás. Alacsony Reynolds-szám (általában Re < 2300 csövekben) lamináris áramlást jelez, míg magas Reynolds-szám (Re > 4000) turbulens áramlást. A kettő közötti tartomány az átmeneti zóna.
Felületi feszültség és kapillaritás
Bár a newtoni folyadékok definíciója elsősorban a viszkozitásra fókuszál, fontos megemlíteni, hogy rendelkeznek felületi feszültséggel és kapillaritással is. A felületi feszültség a folyadék felszínén fellépő kohéziós erők eredménye, ami minimalizálja a felület nagyságát. A kapillaritás pedig a folyadék azon képessége, hogy szűk csövekben (kapillárisokban) emelkedjen vagy süllyedjen, a felületi feszültség és az adheziós erők (a folyadék és a cső fala közötti erők) együttes hatására. Ezek a tulajdonságok minden folyadékra jellemzőek, beleértve a newtoni folyadékokat is, és fontosak lehetnek olyan alkalmazásokban, mint a tintasugaras nyomtatás vagy a növények vízellátása.
A newtoni folyadékok matematikai modellje: a Navier-Stokes egyenletek
A newtoni folyadékok viselkedésének teljeskörű matematikai leírását a Navier-Stokes egyenletek adják. Ezek az egyenletek a folyadékmozgás alapvető törvényeit, nevezetesen az impulzusmegmaradást és a tömegmegmaradást írják le. A Navier-Stokes egyenletek egy komplex, parciális differenciálegyenlet-rendszer, amely a folyadék sebességét, nyomását, sűrűségét és viszkozitását kapcsolja össze.
Az egyenletek általános formája rendkívül bonyolult, és csak speciális, egyszerűsített esetekben oldható meg analitikusan. A newtoni folyadékok esetében azonban a viszkozitás állandósága jelentősen leegyszerűsíti az egyenleteket, mivel a viszkozitás nem függ a nyírási sebességtől. Ez teszi lehetővé, hogy számos gyakorlati áramlási problémát, például csőben való lamináris áramlást vagy sík lemezek közötti áramlást pontosan modellezzünk.
A Navier-Stokes egyenletek a folyadékmechanika egyik legnagyobb kihívását jelentik, különösen a turbulens áramlások esetében, ahol a nemlineáris tagok dominálnak. Ennek ellenére a newtoni folyadékokra vonatkozó egyszerűsítések alapvetőek a mérnöki tervezésben, a hidraulikus rendszerek optimalizálásában, a repülőgépek aerodinamikájának elemzésében és sok más területen. A numerikus módszerek, mint például a computational fluid dynamics (CFD), lehetővé teszik az egyenletek közelítő megoldását komplex geometriák és áramlási feltételek mellett is.
Példák newtoni folyadékokra a mindennapokban és az iparban
A newtoni folyadékok a mindennapi életünk és az ipar számos területén jelen vannak. Észre sem vesszük, de a legtöbb folyékony anyag, amivel találkozunk, newtoni viselkedést mutat, legalábbis bizonyos körülmények között.
Víz
A víz az egyik leggyakoribb és legtisztább példa a newtoni folyadékra. Viszkozitása állandó a nyírási sebesség széles tartományában, és csak a hőmérséklettől függ jelentősen. A víz tulajdonságai alapvetőek az élettudományokban, a hidrológiában, a vegyiparban és a mindennapi használatban. A 20°C-on mért 1 cP viszkozitása miatt gyakran viszonyítási alapként használják más folyadékok viszkozitásának jellemzésére.
Levegő és egyéb gázok
Bár elsősorban folyadékokról beszélünk, fontos megjegyezni, hogy a gázok, mint például a levegő, szintén newtoni folyadékokként viselkednek. Viszkozitásuk lényegesen alacsonyabb, mint a folyadékoké, és hőmérsékletfüggésük is eltérő (a gázok viszkozitása általában növekszik a hőmérséklettel, míg a folyadékoké csökken). A levegő newtoni viselkedése kulcsfontosságú az aerodinamika, a meteorológia és a szellőztető rendszerek tervezésében.
Alkoholok és híg oldatok
Az alkoholok, mint az etanol vagy az izopropil-alkohol, tipikus newtoni folyadékok. Hasonlóképpen, a híg oldatok, mint például a sóoldatok vagy a cukoroldatok alacsony koncentrációban, szintén newtoni viselkedést mutatnak. Ezeket széles körben alkalmazzák a gyógyszeriparban, a vegyiparban és a laboratóriumi munkában.
Ásványolajok és hidraulikaolajok
Számos ásványolaj és hidraulikaolaj newtoni folyadékként viselkedik normál üzemi körülmények között. Ezek az olajok kulcsfontosságúak a gépek kenésében, a hidraulikus rendszerek működtetésében és a hőátadásban. Fontos megjegyezni, hogy egyes speciális motorolajok vagy kenőanyagok adalékanyagokat tartalmazhatnak, amelyek nem-newtoni viselkedést eredményezhetnek, de az alapolajok általában newtoniak.
A newtoni folyadékok példái tehát rendkívül sokrétűek, és magukban foglalják a legtöbb hétköznapi folyadékot, amivel találkozunk. Ezért az alapvető tulajdonságaik megértése elengedhetetlen a modern technológia és tudomány számos területén.
„A newtoni folyadékok egyszerűségük ellenére alapvetőek a komplex folyadékdinamikai jelenségek megértéséhez és modellezéséhez.”
A newtoni folyadékok mérése és karakterizálása
A newtoni folyadékok legfontosabb jellemzője a viszkozitás, ezért annak pontos mérése elengedhetetlen a kutatásban és az iparban. Különböző típusú viszkoziméterek léteznek, amelyek mindegyike más-más elven működik, de a céljuk ugyanaz: a folyadék viszkozitásának meghatározása.
Kapilláris viszkoziméter
A kapilláris viszkoziméter, vagy más néven Ostwald-viszkoziméter, a folyadék áramlási idejét méri egy vékony kapillárison keresztül a gravitáció vagy egy külső nyomás hatására. A Poiseuille-törvény alapján a viszkozitás arányos az áramlási idővel. Ez a módszer viszonylag egyszerű és pontos, különösen alacsony viszkozitású folyadékok, például víz vagy híg oldatok esetében. A mérés során a hőmérséklet pontos szabályozása kritikus, mivel a viszkozitás erősen hőmérsékletfüggő.
Forgóhengeres viszkoziméter
A forgóhengeres viszkoziméterek (pl. Couette vagy Searle típusúak) két koncentrikus hengerből állnak, amelyek között a mérendő folyadék található. Az egyik hengert állandó sebességgel forgatják, míg a másik henger ellenállását (nyomatékát) mérik. A mért nyomaték arányos a folyadék viszkozitásával és a nyírási sebességgel. Ez a típusú viszkoziméter rugalmasabb, mint a kapilláris viszkoziméter, mivel lehetővé teszi a nyírási sebesség változtatását, így alkalmasabb a nem-newtoni folyadékok vizsgálatára is, de newtoni folyadékok esetén is pontos eredményeket ad.
Esőgolyós viszkoziméter
Az esőgolyós viszkoziméter (Höppler-viszkoziméter) a Stokes-törvényen alapul. Egy ismert sűrűségű és átmérőjű golyót engednek egy hengerben lévő folyadékba, és mérik, mennyi idő alatt tesz meg egy bizonyos távolságot állandó sebességgel. A golyó esési sebességéből, a golyó és a folyadék sűrűségéből, valamint a golyó átmérőjéből számítható ki a folyadék viszkozitása. Ez a módszer különösen alkalmas közepes és magas viszkozitású newtoni folyadékok mérésére.
A viszkozitás mérése során a hőmérséklet szabályozása a legfontosabb tényező. Mivel a folyadékok viszkozitása rendkívül érzékeny a hőmérsékletre (néhány Celsius fokos változás akár 10-20%-os viszkozitásváltozást is okozhat), a méréseket precízen szabályozott termosztátban kell végezni.
Hőmérséklet és nyomás hatása a newtoni viszkozitásra

Bár a newtoni folyadékok viszkozitása független a nyírási sebességtől, a hőmérséklet és a nyomás jelentősen befolyásolja azt. Ennek megértése kulcsfontosságú a gyakorlati alkalmazásokban.
Hőmérséklet hatása
A folyadékok viszkozitása általában csökken a hőmérséklet növekedésével. Ennek oka, hogy magasabb hőmérsékleten a molekulák kinetikus energiája nagyobb, így könnyebben tudnak elmozdulni egymáson, legyőzve a közöttük lévő kohéziós erőket. Ez a jelenség jól leírható az Arrhenius-egyenlet egy módosított formájával, amely exponenciális összefüggést feltételez a viszkozitás és a hőmérséklet között. Például, a motorolajok viszkozitása drámaian csökken a motor üzemi hőmérsékletén, ami befolyásolja a kenési képességüket.
Ezzel szemben a gázok viszkozitása általában növekszik a hőmérséklet növekedésével. Gázokban a viszkozitást elsősorban a molekulák közötti ütközések és az impulzusátadás határozza meg. Magasabb hőmérsékleten a molekulák gyorsabban mozognak, több ütközés történik, és nagyobb impulzusátadás valósul meg a rétegek között, ami növeli a belső súrlódást.
Nyomás hatása
A nyomás hatása a viszkozitásra kevésbé drámai, mint a hőmérsékleté, de bizonyos esetekben jelentős lehet. A folyadékok viszkozitása általában növekszik a nyomás növekedésével. Magasabb nyomáson a molekulák közelebb kerülnek egymáshoz, ami növeli a molekulák közötti vonzóerőket és megnehezíti az egymáson való elcsúszásukat. Ez a hatás különösen fontos lehet mélytengeri fúrásoknál vagy hidraulikus rendszerekben, ahol extrém nyomásviszonyok uralkodnak.
A gázok esetében a nyomás hatása a viszkozitásra összetettebb. Alacsony és mérsékelt nyomáson a gázok viszkozitása gyakorlatilag független a nyomástól. Nagyon magas nyomáson azonban, amikor a gázok sűrűsége jelentősen megnő, a viszkozitásuk is növekedhet, hasonlóan a folyadékokhoz.
| Paraméter | Folyadékok viszkozitása | Gázok viszkozitása |
|---|---|---|
| Hőmérséklet növelése | Csökken (pl. víz, olaj) | Nő (pl. levegő) |
| Nyomás növelése | Nő (általában) | Alacsony nyomáson független, magas nyomáson nő |
Miért fontos a newtoni folyadékok ismerete?
A newtoni folyadékok alapvető tulajdonságainak megértése nélkülözhetetlen a modern mérnöki és tudományos területeken. Az egyszerűsített, de pontos viselkedésük miatt ezek a folyadékok képezik számos elméleti modell és gyakorlati alkalmazás alapját.
Mérnöki tervezés
A newtoni folyadékok ismerete alapvető a csővezetékek és csatornák méretezésében. Legyen szó vízellátó rendszerekről, olajvezetékekről vagy kémiai reaktorokról, a folyadék áramlási sebességének, a nyomásesésnek és az energiafogyasztásnak a pontos kiszámítása newtoni modelleket igényel. A szivattyúk és turbinák tervezésénél is elengedhetetlen a newtoni folyadékok viselkedésének ismerete a hatékonyság optimalizálásához és a kavitáció elkerüléséhez.
A kenés területén is kiemelkedő a jelentősége. Bár sok modern kenőanyag nem-newtoni adalékokat tartalmaz, az alapolajok gyakran newtoni viselkedésűek. A newtoni folyadékok viszkozitási tulajdonságai segítik a mérnököket a megfelelő kenőanyag kiválasztásában a súrlódás minimalizálása és a kopás megelőzése érdekében a gépekben.
Kémiai folyamatok
A vegyiparban a keverési folyamatok optimalizálásához elengedhetetlen a folyadékok viszkozitásának ismerete. A newtoni folyadékok esetében könnyebb előre jelezni a keverőberendezések teljesítményét és az anyagok homogenitását. A hőátadás számításainál is alapvető a viszkozitás, mivel befolyásolja a folyadék áramlási profilját és a konvektív hőátadás hatékonyságát.
Biológiai rendszerek és élelmiszeripar
Bár a biológiai folyadékok, mint a vér, komplexek és gyakran nem-newtoni viselkedést mutatnak, bizonyos körülmények között vagy leegyszerűsítve közelíthetők newtoni folyadékként. Például a vérplazma maga newtoni folyadék. Az élelmiszeriparban számos termék (pl. tej, gyümölcslevek, híg szirupok) newtoni viselkedést mutat, ami fontos a feldolgozási, szivattyúzási és palackozási folyamatok tervezésénél.
Gyógyszeripar
A gyógyszeriparban a newtoni folyadékok ismerete kritikus a gyógyszerkészítmények (pl. oldatok, injekciók) formulálásában és gyártásában. A viszkozitás befolyásolja a termék stabilitását, a hatóanyagok diszperzióját, az adagolás pontosságát és a szállítási mechanizmusokat.
A newtoni és nem-newtoni folyadékok közötti különbségek
A newtoni folyadékok viselkedésének megértése megköveteli, hogy tisztában legyünk azzal is, mi különbözteti meg őket a nem-newtoni folyadékoktól. A fő különbség a viszkozitás viselkedésében rejlik a nyírási sebesség függvényében.
Ahogy már tárgyaltuk, a newtoni folyadékok viszkozitása állandó, függetlenül a nyírási sebességtől. A nyírófeszültség és a nyírási sebesség közötti kapcsolat lineáris. Ezzel szemben a nem-newtoni folyadékok viszkozitása változik a nyírási sebességgel, vagy akár az idővel is.
Néhány példa a nem-newtoni folyadékokra:
- Shear-híguló (pszeudoplasztikus) folyadékok: Ezek viszkozitása csökken a nyírási sebesség növelésével. Példák: festékek, ketchup, vér, latex. Keveréskor vagy pumpáláskor „hígulnak”, könnyebben folynak.
- Shear-sűrűsödő (dilatáns) folyadékok: Ezek viszkozitása növekszik a nyírási sebesség növelésével. Példák: kukoricakeményítő vizes szuszpenziója (Oobleck), nedves homok. Erőteljes behatásra „megkeményednek”.
- Tixotróp folyadékok: Ezek viszkozitása csökken az idővel, ha állandó nyírófeszültségnek vannak kitéve, majd pihentetésre visszanyerik eredeti viszkozitásukat. Példák: joghurt, egyes festékek, kozmetikumok.
- Reopektikus folyadékok: Ezek viszkozitása növekszik az idővel, ha állandó nyírófeszültségnek vannak kitéve. Ritkábban fordulnak elő.
A newtoni modell egyszerűsége és korlátai a valóságban abban rejlenek, hogy rengeteg folyadék, különösen a komplex keverékek, polimer oldatok, szuszpenziók és emulziók, nem követik ezt az egyszerű lineáris viselkedést. Azonban a newtoni folyadékok jelentik az alapot, amelyről elindulhatunk a komplexebb reológiai modellek megértéséhez. Az egyszerű newtoni folyadékok viselkedésének szilárd ismerete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a mérnökök és tudósok pontosan tudják jellemezni és kezelni a nem-newtoni anyagokat a legkülönfélébb ipari és kutatási környezetekben.
