A magyar tudománytörténet számos kiemelkedő alakot tart számon, akiknek munkássága nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is maradandó nyomot hagyott. Ezen tudósok egyike Náray-Szabó István (1898-1965), akinek neve összeforrt a kristálykémia és a kvantumkémia magyarországi meghonosításával. Élete és szakmai pályája egy rendkívül viharos történelmi korszakra esett, mégis képes volt olyan alapokat letenni, amelyek a mai napig meghatározzák e tudományágak fejlődését és oktatását.
Náray-Szabó István nem csupán egy zseniális kutató volt, hanem egy elhivatott pedagógus, egy kiváló tudományszervező és egy olyan gondolkodó, aki mélyen hitt a tudomány társadalmi szerepében. Munkássága révén a magyar kémia felzárkózott a nemzetközi élvonalhoz, és számos tehetséges diákot inspirált arra, hogy a kémiai kutatás útjára lépjen. Ahhoz, hogy megértsük jelentőségét, érdemes részletesebben is megvizsgálni életútját, tudományos eredményeit és azokat a körülményeket, amelyek között alkotott.
A család és a korai évek: gyökerek és inspirációk
Náray-Szabó István 1898. augusztus 31-én született Budapesten, egy olyan korban, amikor a Monarchia virágkorát élte, és a tudományos fejlődés soha nem látott lendületet vett. Családja polgári értékrendet képviselt, ahol a műveltségnek és a szellemi teljesítménynek kitüntetett szerepe volt. Apja, Náray-Szabó Sándor, gépészmérnök volt, aki a MÁV-nál dolgozott, anyja, Szabó Ilona pedig háztartásvezetőként teremtette meg a nyugodt otthoni hátteret.
A fiatal István már korán megmutatta kivételes érdeklődését a természettudományok iránt. A családi környezet, ahol a racionalitás és a tudás tisztelete áthatotta a mindennapokat, ideális táptalajt biztosított tehetségének kibontakozásához. Gyermekkorában sokat olvasott, különösen a kémia és a fizika jelenségei ragadták meg képzeletét. A korabeli Budapest, mint a tudományos és kulturális élet központja, szintén inspirálóan hatott rá.
Az általános és középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, ahol már ekkor kitűnt éles logikájával és rendkívüli szorgalmával. Tanárai hamar felismerték benne a leendő tudóst, és bátorították érdeklődését. Ez a korai, stabil alapozás kulcsfontosságú volt későbbi tudományos sikerei szempontjából, hiszen ekkor sajátította el azokat a matematikai és fizikai alapokat, amelyek elengedhetetlenek voltak az általa művelt elméleti kémiai kutatásokhoz.
Tanulmányok és a tudományos pálya kezdete
Érettségi után, 1916-ban Náray-Szabó István a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre iratkozott be, ahol kémia-fizika szakos hallgatóként folytatta tanulmányait. Az egyetemi évek alatt olyan kiváló professzoroktól tanulhatott, mint a Nobel-díjas Zemplén Géza, akinek irányítása alatt a szerves kémia alapjaival is megismerkedett, vagy Buchböck Gusztáv, akitől a fizikai kémia iránti érdeklődése elmélyült. Különösen nagy hatást gyakorolt rá Than Károly, aki a magyar kémia egyik alapítója volt, és akinek szellemisége áthatotta az egyetemi oktatást.
Az első világháború és az azt követő forradalmi idők jelentős kihívásokat jelentettek, azonban Náray-Szabó rendíthetetlenül folytatta tanulmányait. 1922-ben szerezte meg doktori fokozatát, disszertációját a kristálykémia témaköréből írta, ami már ekkor jelezte jövőbeni kutatási irányát. Ekkoriban kezdte el érdekelni a röntgensugár-diffrakció alkalmazása az anyagszerkezet-kutatásban, ami forradalmi újdonságnak számított.
Doktori fokozatának megszerzése után a Budapesti Műszaki Egyetem Kémiai Technológiai Tanszékén helyezkedett el, mint tanársegéd. Itt lehetősége nyílt arra, hogy elmélyedjen a gyakorlati kutatómunkában és továbbfejlessze kísérleti technikáit. Ez az időszak alapozta meg azt a széles körű tudást, amellyel később a kvantumkémia és a kristálykémia terén kiemelkedő eredményeket ért el.
A kristálykémia úttörője: a Náray-Szabó-szabály
Náray-Szabó István nevét elsősorban a kristálykémia terén elért úttörő munkássága tette világszerte ismertté. Az 1920-as évek végén, a röntgendiffrakció elterjedésével lehetővé vált a kristályok atomi szerkezetének pontos meghatározása. Náray-Szabó mélyen elmerült ezen új technológia lehetőségeiben, és felismerte, hogy a szerkezeti adatok elemzésével általános összefüggéseket lehet feltárni az anyagok kémiai viselkedése és fizikai tulajdonságai között.
1929-ben publikálta a Náray-Szabó-szabályt, amely egy empirikus összefüggés az ionkristályok koordinációs számának és az alkotó ionok méretének aránya között. A szabály lényege, hogy egy központi ion körül elhelyezkedő ellenionok száma (koordinációs szám) nagymértékben függ a központi ion és az ellenion sugarának arányától. Ez a szabály rendkívül fontos előrejelző erejű volt, és lehetővé tette számos vegyület szerkezetének megbecslését, még a részletes röntgendiffrakciós adatok hiányában is.
A Náray-Szabó-szabály nem csupán egy elméleti megállapítás volt, hanem gyakorlati alkalmazhatósága miatt is kiemelkedő jelentőségűvé vált. Hozzájárult a kristálykémiai rendszerezéshez, segített megérteni, miért alakulnak ki bizonyos kristályszerkezetek, és miért stabilabbak mások. Ezzel a munkájával Náray-Szabó beírta magát a nemzetközi tudománytörténetbe, és megalapozta a modern anyagtudomány egyik fontos ágát.
„A kristályszerkezetek megértése kulcsfontosságú az anyagok tulajdonságainak megismeréséhez. A szabályosságok felismerése pedig nem csupán leírja, hanem előre is jelzi a kémiai viselkedést.”
A szabály nemcsak a kémiában, hanem a mineralógiában és a geológiában is széles körben alkalmazhatóvá vált, hiszen számos ásvány szerkezeti felépítését segíti megmagyarázni. A Náray-Szabó-szabály ma is része az egyetemi kémiaoktatásnak, mint a szerkezeti kémia egyik alapvető tétele.
A kvantumkémia magyarországi meghonosítása
Az 1920-as és 1930-as évek a fizika és a kémia forradalmi időszakát jelentették, amikor a kvantummechanika elmélete gyökeresen átalakította az atomok és molekulák szerkezetére vonatkozó elképzeléseket. Náray-Szabó István azon kevés magyar tudós közé tartozott, akik már korán felismerték a kvantummechanika kémiai alkalmazásainak óriási potenciálját.
Míg sok kémikus eleinte szkeptikus volt az absztrakt matematikai alapokon nyugvó kvantumelmélettel szemben, Náray-Szabó aktívan törekedett arra, hogy a kvantumkémia elveit bevezesse a magyar kémiai gondolkodásba és oktatásba. Ő volt az első, aki Magyarországon szisztematikusan alkalmazta a kvantummechanika módszereit a kémiai kötések, a molekulaszerkezetek és a kémiai reakciók mechanizmusának vizsgálatára.
Ez a törekvése rendkívül előremutató volt, hiszen a kvantumkémia alapjaiban változtatta meg a kémikusok világlátását. Lehetővé tette a kémiai jelenségek mélyebb, elméleti alapú megértését, túlmutatva a tisztán kísérleti megfigyeléseken. Náray-Szabó munkássága révén a magyar kémiai kutatás felzárkózott a nemzetközi élvonalhoz ezen a területen is, megteremtve a modern elméleti kémia alapjait hazánkban.
Kiemelt figyelmet fordított arra, hogy a bonyolult kvantummechanikai fogalmakat érthetővé tegye hallgatói és kollégái számára. Számos előadásában és publikációjában magyarázta el a hullámfüggvények, az atompályák és a molekulapályák jelentőségét, hidat építve a fizika és a kémia között. Ez a multidiszciplináris megközelítés volt az egyik legfontosabb jellemzője tudományos gondolkodásának.
Az akadémiai élet és a tudományszervezés
Náray-Szabó István nem csupán kiváló kutató és oktató volt, hanem aktívan részt vett a magyar tudományos élet szervezésében és irányításában is. 1930-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, majd 1945-ben rendes taggá avatták, ami tudományos munkásságának kiemelkedő elismerését jelentette.
Az akadémiai tagság lehetőséget adott számára, hogy szélesebb körben is befolyásolja a magyar tudomány fejlődését. Részt vett a tudományos bizottságok munkájában, véleményezte a kutatási projekteket, és hozzájárult a tudományos publikációk színvonalának emeléséhez. Elnöke volt a Kémiai Szakosztálynak, és aktívan támogatta a fiatal kutatók képzését és bekapcsolódását a tudományos életbe.
Az Akadémián belüli tevékenysége mellett számos tudományos társaságban is aktív szerepet vállalt. Tagja volt a Magyar Kémikusok Egyesületének, és szerkesztőbizottsági tagként hozzájárult a „Magyar Kémiai Folyóirat” és más szakmai lapok színvonalas megjelenéséhez. Ezeken a platformokon keresztül terjesztette a legújabb tudományos eredményeket, és ösztönözte a szakmai párbeszédet.
A tudományszervezés terén végzett munkája különösen a háború utáni időszakban volt jelentős, amikor a magyar tudományos intézményrendszer újjáépítése és átszervezése zajlott. Bár a politikai nyomás nehéz helyzetbe hozta, mindig igyekezett a tudomány érdekeit képviselni, és megőrizni a kutatás függetlenségét, amennyire csak lehetséges volt.
A második világháború árnyékában: kihívások és helytállás
Náray-Szabó István életútja a 20. század egyik legviharosabb időszakára esett. A második világháború kitörése és a Magyarországot sújtó események mélyen érintették a tudományos életet is. A kutatások finanszírozása megnehezült, sok kollégája kényszerült elhagyni az országot, vagy élete veszélybe került.
Ebben a nehéz időszakban Náray-Szabó professzor a Budapesti Műszaki Egyetem professzoraként és a Kémiai Technológiai Tanszék vezetőjeként igyekezett fenntartani a tudományos munkát és az oktatást. Nem csupán a szakmai színvonalat igyekezett megőrizni, hanem emberileg is helytállt. Számos történet maradt fenn arról, hogy hogyan próbálta megvédeni zsidó származású kollégáit és diákjait a deportálásoktól, illetve hogyan segítette őket a nehéz időkben.
A háborús körülmények ellenére sem állt le a kutatással és a publikálással. Sőt, ebben az időszakban is jelentős eredményeket ért el, és igyekezett fenntartani a kapcsolatot a nemzetközi tudományos élettel, amennyire ez lehetséges volt. Ez a helytállás és elhivatottság példaértékű volt, és mutatja Náray-Szabó professzor mély elkötelezettségét a tudomány és az emberi értékek iránt.
A háború utáni káoszban is azonnal hozzálátott az egyetemi oktatás és a kutatás újjászervezéséhez, felismerve, hogy a tudomány szerepe elengedhetetlen az ország újjáépítésében. Azonban az új politikai rendszer hamarosan újabb kihívások elé állította őt.
A háború utáni időszak és a politikai nyomás
A második világháború befejezése után Magyarországon gyökeres politikai és társadalmi változások következtek be. A kommunista hatalomátvétel mélyrehatóan érintette a tudományos életet is. Az ideológiai tisztogatások, a kutatási irányok politikai céloknak való alárendelése, valamint a „burzsoá” tudósok háttérbe szorítása súlyos csapást jelentett sokak számára, köztük Náray-Szabó István számára is.
Annak ellenére, hogy Náray-Szabó sosem politizált aktívan, és kizárólag a tudománynak élt, a rendszer szemében „polgári” származása és nyugati orientációja gyanússá tette. Az 1950-es évek elején, a Rákosi-korszakban, számos tudóst megfosztottak katedrájától, vagy marginalizálták. Náray-Szabó professzort is eltávolították egyetemi pozíciójából, és az Akadémián belüli tevékenysége is korlátozottá vált.
„A tudományt nem lehet parancsra művelni, sem ideológiai keretek közé szorítani. Az igazság keresése szabadságot igényel.”
Ez az időszak rendkívül megpróbáló volt számára. A kutatási lehetőségei beszűkültek, tanítványaitól elszakították, és nehezen tudta folytatni azt a munkát, amit egész életében szenvedélyesen művelt. Azonban még ebben a kényszerű háttérbe szorított helyzetben is igyekezett a tudomány ügyét szolgálni, például tudományos könyvek fordításával vagy elméleti munkák írásával, amelyek publikálására csak később nyílt lehetősége.
Az 1956-os forradalom után némi enyhülés következett, és Náray-Szabó István is visszatérhetett az egyetemi oktatáshoz, illetve az Akadémián belüli aktívabb szerepvállaláshoz. Azonban az elvesztegetett évek és az elszenvedett sérelmek mély nyomot hagytak benne. 1965. október 17-én hunyt el Budapesten, viszonylag fiatalon, 67 éves korában, de addig is rengeteget tett a magyar tudományért.
A tudományos örökség és a nemzetközi elismerés
Náray-Szabó István tudományos öröksége rendkívül gazdag és sokrétű. A Náray-Szabó-szabály a mai napig része a kémiaoktatásnak szerte a világon, és alapvető fontosságú a kristályszerkezetek megértésében. Munkássága a kvantumkémia terén megalapozta a modern elméleti kémiai kutatásokat Magyarországon, és hidat épített a kémia és a fizika között.
Nemzetközi szinten is elismerték eredményeit. Publikációi rangos külföldi szaklapokban jelentek meg, és rendszeresen részt vett nemzetközi konferenciákon, ahol előadásaival és vitáival hozzájárult a tudományos párbeszédhez. Kapcsolatban állt számos neves külföldi tudóssal, akik nagyra becsülték szakértelmét és intellektuális képességeit.
A legfontosabb azonban talán az a szellemi örökség, amit a tanítványaira hagyott. Számos neves magyar kémikus, fizikus és anyagtudós tekintette mesterének, akik továbbvitték az általa megkezdett kutatási irányokat. Az ő iskolája teremtette meg a feltételeket ahhoz, hogy a magyar kémia a 20. század második felében is megőrizze nemzetközi hírnevét.
Az általa írt tankönyvek és szakkönyvek generációk számára jelentettek alapvető olvasmányt. Különösen a „Kristálykémia” című monográfiája vált klasszikussá, amely részletesen tárgyalta a kristályszerkezetek elméletét és gyakorlati alkalmazásait. Ezek a művek nemcsak tudományos ismereteket adtak át, hanem inspirálták is az olvasókat a tudományos gondolkodásra.
Náray-Szabó István, az egyetemi tanár és mentor
Náray-Szabó István nem csupán kiváló kutató volt, hanem szenvedélyes és elhivatott egyetemi tanár is. Szegeden, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen töltött professzori évei alatt diákok ezreit tanította meg a kémia alapjaira és a tudományos gondolkodás módszereire. Előadásai rendkívül alaposak, érthetőek és inspirálóak voltak, képes volt a legbonyolultabb elméleti fogalmakat is közérthetővé tenni.
Mentorálása túlmutatott a tantermi oktatáson. Szívesen foglalkozott tehetséges diákjaival egyénileg, bevezette őket a kutatásba, és támogatta őket szakmai pályájuk kezdetén. Számára a tudás átadása nem csupán kötelesség volt, hanem hivatás. Mélyen hitt abban, hogy a következő generációk képzése kulcsfontosságú a tudomány folyamatos fejlődéséhez.
A diákok körében rendkívül népszerű és tisztelt professzor volt. Személyisége, intellektuális ereje és embersége vonzotta hozzá a fiatalokat. Szigorú, de igazságos volt, és mindig a legjobbat hozta ki tanítványaiból. Sok későbbi neves tudós, akadémikus és professzor tekintett rá példaképként és mesterként.
Az általa vezetett tanszékeken pezsgő szellemi műhelyt teremtett, ahol a kutatás és az oktatás szoros egységet alkotott. Ösztönözte a kritikus gondolkodást, a vitát és az új ötletek felvetését, teret adva a kreativitásnak és az innovációnak. Ez a fajta pedagógiai hozzáállás alapvetően hozzájárult a magyar kémia fejlődéséhez.
A tudományos publikációk jelentősége
Náray-Szabó István rendkívül termékeny tudós volt, aki számos tudományos cikket, monográfiát és tankönyvet írt. Publikációs tevékenysége kiterjedt a kristálykémia, a kvantumkémia, a szerkezeti kémia és az elméleti kémia szinte minden területére.
Legfontosabb publikációi közé tartozik a már említett Náray-Szabó-szabály bemutatása, amely a Zeitschrift für Kristallographie című rangos német szaklapban jelent meg, ami mutatja a munka nemzetközi relevanciáját. Ezen kívül számos cikkben foglalkozott különböző kristályszerkezetek részletes elemzésével, a kémiai kötések természetével és a molekuláris kölcsönhatásokkal.
Monográfiái közül kiemelkedik a „Kristálykémia” (1943), amely hosszú ideig alapműnek számított a témában, és az első átfogó magyar nyelvű munka volt ezen a területen. Később, az 1950-es években megjelent „Szervetlen kémia” című tankönyve is generációk számára nyújtott alapvető tudást.
Publikációi nemcsak a tudományos közösség számára voltak fontosak, hanem hozzájárultak a magyar tudományos nyelv fejlődéséhez is. Náray-Szabó nagy hangsúlyt fektetett a pontos és érthető szakmai terminológia kialakítására, ezzel is segítve a kémia magyarországi terjesztését és oktatását.
A cikkek és könyvek mellett számos tudományos előadást tartott itthon és külföldön, amelyek mind hozzájárultak a tudományos eszmecseréhez és a tudás terjesztéséhez. Munkássága révén a magyar kémia láthatóvá vált a nemzetközi tudományos térben.
Filozófiai és etikai nézetei
Náray-Szabó István nem csupán a konkrét kémiai problémák megoldására koncentrált, hanem mélyen elgondolkodott a tudomány természetén, a tudós felelősségén és a tudományos kutatás etikai vonatkozásain is. Filozófiai nézeteit áthatotta a racionalitás, a objektivitás iránti elkötelezettség és a tudományos igazság feltétlen tisztelete.
Számára a tudomány nem csupán adatok gyűjtését és jelenségek leírását jelentette, hanem a világ mélyebb törvényszerűségeinek megértésére irányuló törekvést. Hitte, hogy a tudomány képes hozzájárulni az emberiség fejlődéséhez és a társadalmi problémák megoldásához, de csak akkor, ha etikusan és felelősségteljesen művelik.
A politikai nyomás idején is kitartott amellett, hogy a tudományt nem szabad ideológiai célokra felhasználni vagy politikai parancsoknak alárendelni. A tudományos szabadság és a kutatás függetlensége alapvető érték volt számára. Ez a tudományetikai álláspont különösen a totalitárius rendszerek idején volt rendkívül bátor és fontos.
Gyakran hangsúlyozta a tudósok társadalmi felelősségét, hogy eredményeiket érthető módon kommunikálják a szélesebb közönség felé, és részt vegyenek a közügyekben, amennyiben szakértelmükre szükség van. Élete és munkássága példát mutatott arra, hogyan lehet a tudományos integritást megőrizni a legnehezebb körülmények között is.
A magánember Náray-Szabó István
A tudós és professzor mögött egy mélyen érző és sokoldalú ember állt. Bár a tudomány iránti elhivatottsága rendkívül erős volt, Náray-Szabó István a magánéletében is megtalálta az egyensúlyt. Felesége, Náray-Szabó Lászlóné (született Czukor Ilona), stabil hátteret biztosított számára, és támogatta munkájában.
A tudományos munkán kívül széles körű érdeklődéssel rendelkezett. Szerette a zenét, a képzőművészetet és az irodalmat, és aktívan részt vett Budapest kulturális életében. Ezek a hobbi tevékenységek segítettek neki feltöltődni és kiszakadni a tudományos kutatás intellektuálisan megterhelő világából.
Jellemét a csendes, visszafogott elegancia, a precizitás és a rend iránti igény jellemezte. Ugyanakkor rendkívül emberséges és segítőkész volt. Kollégái és diákjai egyaránt tisztelték és szerették higgadt, megfontolt természetéért és kiváló humorérzékéért. Bár a tudományos vitákban határozottan képviselte álláspontját, mindig nyitott volt a konstruktív kritikára és az új gondolatokra.
Családjával szoros kapcsolatot ápolt, és igyekezett a tudomány iránti szeretetét gyermekeire is átörökíteni. Bár a történelmi események sokszor megnehezítették az életét, mindig megőrizte optimizmusát és hitét a tudomány erejében és az emberi értékekben.
A kémia és a fizika határán
Náray-Szabó István munkásságának egyik legkiemelkedőbb vonása az volt, hogy képes volt átlépni a hagyományos tudományágak határait. Az általa művelt kristálykémia és kvantumkémia eleve interdiszciplináris területek, amelyek a kémia, a fizika és a matematika metszéspontjában helyezkednek el.
Mélyrehatóan ismerte a fizika elméleti alapjait, különösen a kvantummechanikát és az elektrodinamikát, és ezt a tudást sikeresen alkalmazta kémiai problémák megoldására. Ez a megközelítés forradalmi volt, hiszen a 20. század elején a kémia és a fizika még sokkal élesebben elkülönült egymástól, mint napjainkban.
A röntgendiffrakciós adatok értelmezéséhez, a kristályszerkezetek modellezéséhez és a kémiai kötések kvantummechanikai leírásához elengedhetetlen volt a matematikai apparátus magabiztos használata. Náray-Szabó ebben is kiemelkedő volt, és képes volt a bonyolult matematikai levezetéseket is a kémiai valóság kontextusába helyezni.
Ez a multidiszciplináris szemlélet tette lehetővé számára, hogy olyan alapvető összefüggéseket fedezzen fel, mint a Náray-Szabó-szabály, amely a fizikai elvek (ionméretek, elektrosztatikus kölcsönhatások) és a kémiai szerkezet (koordinációs szám) között teremtett kapcsolatot. Ezzel hozzájárult a modern anyagtudomány és a szerkezeti kémia fejlődéséhez, amelyek ma már magától értetődően ötvözik a különböző tudományágak eredményeit.
A magyar tudományos nyelv fejlesztése
A 20. század elején a magyar tudományos nyelv még a fejlődés korai szakaszában volt, különösen az olyan új és komplex területeken, mint a kvantumkémia vagy a kristálykémia. Sok fogalmat idegen nyelvekből vettek át, vagy nem volt egységes a terminológia.
Náray-Szabó István nagy hangsúlyt fektetett a magyar tudományos nyelv fejlesztésére és csiszolására. Munkáiban, tankönyveiben és előadásaiban következetesen törekedett arra, hogy a tudományos fogalmakat pontosan, érthetően és egységesen fogalmazza meg magyarul. Nem csupán fordított, hanem aktívan részt vett új magyar szakkifejezések megalkotásában is, amelyek hűen tükrözték a tudományos tartalmat.
Ez a tevékenysége rendkívül fontos volt a magyar tudomány önállóságának és fejlődésének szempontjából. A precíz és jól kidolgozott szaknyelv nélkülözhetetlen az oktatásban, a kutatásban és a tudományos kommunikációban. Náray-Szabó hozzájárulása ezen a téren is maradandó, és alapjaiban határozta meg a kémiai terminológia fejlődését Magyarországon.
Az általa megteremtett nyelvi alapok segítették a későbbi generációkat abban, hogy anyanyelvükön is magas színvonalú tudományos munkát végezhessenek, és hozzájáruljanak a nemzetközi tudományos diskurzushoz.
Emlékezete és a jövőre gyakorolt hatása
Náray-Szabó István emléke a mai napig élénken él a magyar tudományos közösségben. Munkássága és szellemisége továbbra is inspirációt jelent a kutatók és az egyetemi hallgatók számára. Számos elismerés és megemlékezés őrzi nevét.
A Magyar Tudományos Akadémia rendszeresen megemlékezik róla, és tudományos konferenciákat szerveznek az ő tiszteletére. Nevét viseli a Kémiai Kutatóközpont egyik épülete, emléktáblák és szobrok is őrzik alakját. Az általa kidolgozott Náray-Szabó-szabály továbbra is alapvető tananyag a kémia és az anyagtudomány területén.
A jövőre gyakorolt hatása abban rejlik, hogy lerakta a modern elméleti kémia és anyagtudomány alapjait Magyarországon. Az általa meghonosított kvantumkémiai megközelítés nélkülözhetetlen a mai nanotechnológiai kutatásokban, a gyógyszerfejlesztésben és az új anyagok tervezésében.
Náray-Szabó István példája arra ösztönöz, hogy a tudósok ne csak a szűkebb szakterületükre koncentráljanak, hanem merjenek átlépni a tudományágak határain, és keressék az összefüggéseket a különböző területek között. Emellett emlékeztet arra is, hogy a tudományos integritás, a pedagógiai elhivatottság és a társadalmi felelősségvállalás elengedhetetlen egy igazi tudós számára.
