Április 11. egyike azoknak a napoknak, amelyek különleges helyet foglalnak el a magyar nemzet kollektív emlékezetében. Ezen a napon születtek, haltak, csatáztak és törvényeket alkottak őseink mindez együtt teszi ezt a dátumot a magyar történelem egyik legsűrűbb és legemlékezetesebb napjává. A versektől az országgyűlési termeken át a csatamezőkig: április 11-én minden évben megelevenedik a magyarság múltja.
A Magyar Költészet Napja József Attila öröksége
A magyar kulturális életben április 11-e elsősorban a Magyar Költészet Napjaként él a köztudatban. Ennek oka egyszerű és megrendítő egyszerre: 1905. április 11-én született Budapesten, a Ferencvárosban, a Gát utca 3. szám alatt József Attila, a 20. századi magyar líra egyik legnagyobb alakja. A jeles napot 1964-ben nyilvánították hivatalos ünneppé, és azóta minden évben ezen a napon emlékeznek meg a magyar költészetről iskolákban, könyvtárakban, művelődési házakban és az utcákon egyaránt.
József Attila hatodik gyermekként jött a világra, és már a születése előtt három testvére meghalt. Apja, József Áron szappanfőző munkás volt, anyja, Pőcze Borbála pedig szabadszállási parasztlányból lett mosónő. A kisfiú mindössze hároméves volt, amikor apja 1908-ban elhagyta a családot az apa állítólag Amerikába ment szerencsét próbálni, de valójában Romániába költözött, és soha nem tért vissza. Ez a korai magány és szegénység mélyen beivódott a költő lelkébe, és verseiben is vissza-visszatér.
„Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam.” mondta magáról József Attila, ezzel a rövid mondattal összefoglalva gyermekkorának lényegét.
Mindössze 32 évet élt, mégis életműve a magyar irodalom kiemelkedő részévé vált. Versei mint az Óda, a Mama, a Reménytelenül, vagy a Curriculum vitae ma is kötelező olvasmányok az iskolákban, és számtalan nemzedék szívébe vésődtek be. Baumgarten-díjat kapott életében, Kossuth-díját posztumusz ítélték oda neki. A Magyar Költészet Napja azóta nemcsak egy nagy költő születésnapja, hanem az egész magyar irodalom és líra ünnepe, amelyen a versek hangosan szólalnak meg az utcákon is.
Április 11-én a következő városokban és helyszíneken rendeznek rendszeresen költészeti eseményeket:
- Budapest a Petőfi Irodalmi Múzeumban és köztereken
- Miskolc, Debrecen, Pécs helyi irodalmi estek és felolvasások
- Általános iskolák és gimnáziumok az egész országban
- Könyvtárak, ahol versfelolvasó versenyeket tartanak
A Költészet Napja mára nemcsak Magyarország, hanem a határon túli magyarság körében is élő hagyomány. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és a Vajdaságban szintén megemlékeznek ezen a napon, ezzel is erősítve a magyar kulturális összetartozás érzését. A nap üzenete egyértelmű: a vers nem luxus, hanem a lélek tápláléka, és József Attila életútja bizonyítja, hogy a nehéz sorsból is születhet maradandó szépség.
Az 1848-as Áprilisi Törvények Szentesítése
Április 11-e a magyar alkotmányosság és polgári szabadság szempontjából is kiemelkedő nap. 1848. április 11-én V. Ferdinánd király Pozsonyban aláírta és szentesítette az úgynevezett aprílisi törvényeket, amelyek a modern, polgári Magyarország alapjait rakták le. Ez a 31 törvénycikkből álló jogszabálycsomag a reformkor több évtizedes küzdelmének betetőzése volt, és gyökeresen megváltoztatta Magyarország közjogi berendezkedését.
Az ünnepélyes aktusra 1848. április 11-én, reggel tíz órakor került sor a pozsonyi prímási dísztermében, ahol a rendi országgyűlés követei és főrendei utoljára gyűltek össze. V. Ferdinánd aláírása nemcsak szimbolikus gesztus volt: a törvények valódi tartalommal bírtak, és azonnal életbe léptek. Az utolsó rendi országgyűlés ezzel befejezte munkáját, és lezárult egy korszak Magyarország történetében.
Az áprilisi törvények legfontosabb rendelkezései közé tartoztak:
- A jobbágyrendszer megszüntetése és az úrbéri terhek eltörlése
- A közteherviselés elvének bevezetése (mindenki fizet adót)
- Felelős magyar kormány felállítása, élén a miniszterelnökkel
- Sajtószabadság és a cenzúra eltörlése
- Erdély és Magyarország uniójának kimondása
- A nemzetőrség megszervezése
- Az évenkénti Pest-Budán tartandó országgyűlés elrendelése
„Fontosabbat törvényhozásunk évlapjai nem ismernek” írták kortársak az aprílisi törvényekről, amelyek valóban korszakos változást hoztak.
Az aprílisi törvények megszületése Magyarország történetének egyik legfontosabb pillanata volt, és nem tekinthető elszigetelt eseménynek: 1848 márciusában Bécsben és Pesten is forradalmi hangulat volt, az európai forradalmak hulláma elérte a Habsburg Birodalmat is. Kossuth Lajos, Széchenyi István és Deák Ferenc munkájának köszönhetően sikerült a törvényeket elfogadtatni a királlyal. Bár az 184849-es szabadságharc végül elbukott, az aprílisi törvények szelleme megmaradt, és az 1867-es kiegyezés is részben ezekre az alapokra épített.
A Muhi Csata 1241. Április 11. Tragédiája
Míg 1848 április 11-e a remény és az újjászületés napja volt, addig az 1241-es ugyanilyen dátum a pusztulás és a gyász napja. 1241. április 11-én zajlott a muhi csata döntő szakasza, amelyben a Batu kán vezette mongol (tatár) seregek megsemmisítő vereséget mértek IV. Béla király magyar hadaira a Sajó folyó mentén, Muhi falu közelében. Ez a csata a középkori Magyarország egyik legsúlyosabb katonai katasztrófájává vált sokan Mohács előtti legnagyobb vereségünknek tartják.
A mongolok 1241 márciusában törtek be az országba a Vereckei-hágón keresztül, ahol a nádor csapatait megsemmisítették. Az előőrsök napok alatt elérték Pest környékét. IV. Béla király a magyar sereget a Sajó mellé vezette, ahol a tatár főerőkkel szembe akart szállni. A magyarok szekértáborban rendezkedtek be, és bíztak abban, hogy a folyó természetes védelmet nyújt ez azonban végzetes tévedésnek bizonyult. A mongolok éjszaka átkeltek a folyón, és hajnalban hatalmas túlerővel csaptak le a táborozó magyar seregre.
„A tatárok az ütközetben döntő vereséget mértek IV. Béla király seregére. Ezután 1242 márciusáig a mongol sereg feldúlta az országot, amely lakosságának közel fele elpusztult.”
A muhi csata következményei katasztrofálisak voltak:
- IV. Béla király életét mentve Trauig (ma Trogir, Horvátország) menekült
- A mongol sereg közel egy évig pusztította az országot
- A becslések szerint a Magyar Királyság lakosságának mintegy fele, 1,5 millió ember veszítette életét
- Hatalmas anyagi károk keletkeztek, városok és falvak égtek el
- Az ország újjáépítése évtizedekig tartott
A muhi csata tanulságait IV. Béla levonta: a mongolok kivonulása után hozzálátott az ország újjáépítéséhez, és elsőként kezdte el kiépíteni a kővárak rendszerét Magyarországon. Ez a stratégiai döntés bizonyult megalapozottnak, hiszen 1285-ben, a második tatár betöréskor a kővárakat már nem tudták elfoglalni. IV. Béla ezért kapta a „második honalapító” megtisztelő jelzőt a történetírásban.
Debrecen Napja Szabad Királyi Város Lett
Április 11-e különleges jelentőséggel bír a Cívis Városnak, Debrecennek is. 1693. április 11-én I. Lipót király adományozott kiváltságlevelet Debrecennek, amellyel a várost szabad királyi városi rangra emelte. Ez a rangadományozás óriási előrelépés volt Debrecen számára, hiszen a szabad királyi városok a korabeli Magyarország legelőkelőbb városai közé tartoztak, és számos gazdasági, jogi és politikai kiváltságot élveztek.
A szabad királyi városi rang elnyerése nem volt véletlen: Debrecen a 17. század végére a Magyar Királyság egyik legjelentősebb városaként tartotta számon magát, fontos kereskedelmi és kulturális központként működött. A város a reformáció egyik fellegváraként is ismert volt a Református Kollégium alapítása (1538) óta szellemi és vallási centrum szerepet töltött be. Az I. Lipót által adományozott kiváltságlevél ezt a már meglévő jelentőséget ismerte el és erősítette meg hivatalosan is.
Debrecen napja kapcsán érdemes megemlíteni a város néhány különleges szerepét a magyar történelemben:
- A Református Kollégium évszázadokig a magyar protestantizmus szellemi központja volt
- 1849-ben itt mondta ki az Országgyűlés a Habsburg-ház trónfosztását
- 194445 telén az Ideiglenes Nemzeti Kormány székhelye volt Debrecenben
- A város ma is Magyarország második legnagyobb városa
Az 1990-es évektől Debrecenben minden évben április 11-én rendezik meg a város napját, amelyen ünnepségekkel, programokkal és különféle rendezvényekkel emlékeznek meg az 1693-as kiváltságlevélről. Ez a nap egyszerre múltba tekintés és a városidentitás megünneplése hiszen Debrecen büszke arra, hogy a magyar történelem számos fordulópontján kulcsszerepet játszott.
James Parkinson és a Parkinson-kór Világnapja
Április 11-e nemcsak magyar vonatkozásban jelentős dátum: 1755. április 11-én született James Parkinson angol orvos és természettudós, akinek neve ma már az egész világ számára ismerős. Parkinson 1817-ben írta meg „An Essay on the Shaking Palsy” (Értekezés a reszketéses bénulásról) című művét, amelyben elsőként írta le részletesen azt a betegséget, amelyet később róla neveztek el.
James Parkinson korának egyik legsokoldalúbb tudósa volt: nemcsak orvosként, hanem geológusként, paleontológusként és politikai pamfletíróként is tevékenykedett. Orvosi megfigyelései azonban messze a legtartósabb hatásúak bizonyultak. A Parkinson-kór amelyet ő maga „reszketéses bénulásnak” nevezett az agy dopamintermelő sejtjeinek fokozatos pusztulásával jár, és mozgászavarokat, remegést, merevséget okoz. Ma már az egyik legelterjedtebb neurodegeneratív betegségnek számít világszerte.
1997 óta minden évben április 11-én tartják a Parkinson-kór Világnapját, amelynek célja a betegség megismertetése, a betegek iránti szolidaritás kifejezése és a kutatások fontosságának hangsúlyozása.
A Parkinson-kór néhány fontos adata:
- Globálisan több mint 10 millió embert érint a betegség
- Magyarországon becslések szerint 2025 ezer beteg él a diagnózissal
- A betegség leggyakrabban 60 év felett jelentkezik, de fiatalabb korban is előfordulhat
- Gyógyíthatatlan, de kezelésekkel a tünetek enyhíthetők
- A Parkinson-kór Világnapja felhívja a figyelmet a korai felismerés fontosságára
A Parkinson-kór Világnapja minden évben emlékeztet arra, hogy James Parkinson 1817-es megfigyelése mennyire forradalmi volt a maga korában. A betegség pontos leírása megnyitotta az utat a későbbi kutatások előtt, és ma már számos terápiás lehetőség áll a betegek rendelkezésére. Az orvosi közösség és a betegszervezetek ezen a napon konferenciákat, tájékoztató programokat és sétákat szerveznek a világ minden táján.
A Buchenwaldi Koncentrációs Tábor Felszabadulása
Április 11-e a holokauszt áldozatainak emlékezete szempontjából is jelentős dátum. 1945. április 11-én szabadult fel a buchenwaldi koncentrációs tábor ez az esemény a koncentrációs táborok felszabadulási ünnepének megalapozójává vált. Buchenwald egyike volt a náci Németország legnagyobb koncentrációs táborainak: 1937-ben nyitották meg Weimar mellett, és egészen 1945 áprilisáig működött.
A buchenwaldi tábor fennállása alatt mintegy 250 000 embert tartottak fogva falai között, akiket politikai foglyokként, zsidóként, romként, hadifoglyokként vagy más ürüggyel hurcoltak oda. A becslések szerint 56 000 ember halt meg a táborban embertelen körülmények között: kényszermunkában, éhezéstől, betegségektől és közvetlen gyilkosságok következtében. Az amerikai csapatok 1945. április 11-én érkeztek a tábor kapuihoz, és megdöbbenten szembesültek a náci bűntettekkel.
A buchenwaldi tábor történetének néhány megrendítő adata:
- A tábor neve a közeli bükkerdőről (Buchenwald = bükkerdő) kapta nevét
- A foglyokat 88 külső munkatáborba is szállították a főtáborból
- A felszabaduláskor az amerikaiak kb. 21 000 foglyot találtak életben
- A tábor ma múzeumként és emlékhelyként működik
- A felszabadulás napja, április 11-e a koncentrációs táborok felszabadulási ünnepévé vált
„Nem szabad elfelejtenünk, mire képes az emberi gonoszság, és nem szabad engednünk, hogy ez megismétlődhessen” hangzik el minden évben az emlékmegemlékezéseken.
A buchenwaldi felszabadítás képei és a túlélők vallomásai azóta is a holokausztemlékezet alapvető részét képezik. Az Egyesült Államok tábornoka, Dwight D. Eisenhower személyesen látogatta meg a tábort röviddel a felszabadítás után, és gondoskodott arról, hogy minél több katona és újságíró tanúja legyen a történteknek pontosan azért, hogy senki ne mondhassa: „nem tudtuk, mi történt”. Buchenwald felszabadulása nemcsak egy tábor megszabadulását jelenti, hanem az emberi méltóság győzelmének szimbolikus pillanatát is.
Az Utrechti Béke és a Spanyol Örökösödési Háború Vége
A nagy európai diplomáciatörténet is kapcsolódik április 11-éhez: 1713. április 11-én írták alá az utrechti békét, amely lezárta az 1701-ben kezdődött spanyol örökösödési háborút. Ez a konfliktus Európa szinte összes nagyhatalmát bevonta, és döntően meghatározta a 18. századi európai erőegyensúlyt.
A spanyol örökösödési háború II. Károly spanyol király 1700-ban bekövetkezett halálával robbant ki. A trón öröklése körül XIV. Lajos francia király unokája, Anjou Fülöp és az osztrák Habsburg-ház között keletkezett konfliktus. A háborúba beleszólt Anglia, a Holland Köztársaság, a Portugál Királyság és a Savoyai Hercegség is. A több mint egy évtizedes, hatalmas véráldozatokkal járó háború végül az 1713-as utrechti és az 1714-es rastatti békével ért véget.
Az utrechti béke főbb következményei:
- Anjou Fülöp megkapta a spanyol trónt, V. Fülöp néven feltéve, hogy Franciaország és Spanyolország soha nem egyesülhet
- Nagy-Britannia megkapta Gibraltárt és Minorcát, valamint kereskedelmi előnyöket
- Az osztrák Habsburgok megkapták a spanyol Németalföldet és az itáliai területeket
- Az európai hatalmi egyensúly alapjaiban változott meg
Az utrechti béke nemcsak a háborút zárta le, hanem egy új diplomáciai korszakot nyitott meg Európában. A „hatalmi egyensúly” elve, amelyet az utrechti tárgyalásokon alkalmaztak, az európai diplomácia alapelvévé vált a következő évszázadokra. Magyarország szempontjából is fontos volt ez az esemény, hiszen a Habsburgok pozíciójának megerősödése közvetlenül hatott a magyar királyság sorsára is.
Április 11-én Született Kiemelkedő Személyiségek
Ez a nap számos nagy ember születésnapja is, akik mind-mind maradandó nyomot hagytak a történelemben. Leiningen-Westerburg Károly 1819. április 11-én született: a német származású honvédtábornok az 184849-es magyar szabadságharc egyik hős alakja lett. Az aradi vértanúk egyikeként 1849. október 6-án végezték ki, és neve örökre összefonódott a magyar szabadságküzdelem mártírjainak emlékével.
Márai Sándor 1900. április 11-én látta meg a napvilágot Kassán. A 20. századi magyar próza egyik legnagyobb mestere, akinek művei köztük az Egy polgár vallomásai, az Embers (A gyertyák csonkig égnek) és a Föld, Föld!… ma is olvasottak és szeretetek Magyarországon és az egész világon. Márai emigrációban halt meg 1989-ben, San Diegóban, és csak a rendszerváltás után kerülhetett vissza neve és életműve méltó helyére a magyar irodalomban.
„Az írás: emlékezés. Az emlékezés: felelősség.” Márai Sándor gondolata ma is érvényes.
Weiss Manfréd szintén április 11-én, 1857-ben született. A nagyiparos neve fogalommá vált a magyar ipartörténetben: a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek, amelyet Csepelen alapított, az ország egyik legnagyobb iparvállalata lett, és döntő szerepet játszott a magyar hadiipar fejlesztésében. A csepeli gyár dolgozóinak tömegeit foglalkoztatta, és Weiss Manfréd nevét ma is őrzi az utókor.
Április 11-én született néhány további fontos személy:
- 1755 James Parkinson angol orvos, a Parkinson-kór leírója
- 1819 Leiningen-Westerburg Károly, aradi vértanú
- 1857 Weiss Manfréd, nagyiparos
- 1900 Márai Sándor, író
- 1905 József Attila, költő
- 1913 Oleg Cassini, divattervező
A „Pacem in Terris” Enciklika XXIII. János Pápa Üzenete
A világ békéje és az emberi jogok védelme szempontjából is jelentős dátum április 11-e. 1963. április 11-én XXIII. János pápa kiadta a „Pacem in terris” (Békét a földön) kezdetű szociális enciklikát, amely korának egyik legjelentősebb egyházi dokumentumává vált. Az enciklika különleges volt abban az értelemben is, hogy nem csupán a katolikusokhoz, hanem az egész emberiséghez szólt.
Az enciklika kiadásának kontextusát az 1962-es kubai rakétaválság adta: a világ éppen a nukleáris háború szélén táncolt, és XXIII. János pápa aki maga is komoly szerepet játszott a válság diplomáciai megoldásában szükségét érezte, hogy átfogó és elvi alapú útmutatást adjon a béke megőrzéséhez. A „Pacem in terris” az emberi jogok, a társadalmi igazságosság, az állampolgári szabadságok és a nemzetek közötti együttműködés elveit fogalmazta meg rendkívüli erővel és világossággal.
„Minden embernek természetes joga van arra, hogy életét méltósággal élje, és erre a jogra törekedjen.” XXIII. János pápa, Pacem in terris, 1963.
A „Pacem in terris” enciklika legfontosabb témái:
- Az emberi méltóság és az emberi jogok védelme
- A szociális igazságosság és a gazdasági egyenlőség
- Az állam és az egyén viszonya
- A fegyverkezési verseny leállításának szükségessége
- A nemzetek közötti béke és együttműködés fontossága
Az enciklika hatása messze túlmutatott a katolikus egyházon: számos nem vallásos politikus, gondolkodó és emberi jogi aktivista is hivatkozott rá. XXIII. János pápát sokan „a béke pápájaként” emlegetik, és ez az enciklika talán a legjobb bizonyítéka annak, hogy miért. A dokumentum ma is aktuális, hiszen témái béke, emberi jogok, szociális igazságosság az emberiség örök kérdései maradnak.
Hajós Alfréd és Magyarország Első Olimpiai Aranyérme
A magyar sport emlékezetes dátuma is köthető április 11-éhez, bár közvetetten. 1896. április 11-én szerezte meg Hajós Alfréd az első olimpiai aranyérmet a magyar sport történetében az athéni olimpián. Ez a dátum mérföldkő a magyar sportban: Hajós a 1200 méteres úszásban győzött, majd két nappal később a 100 méteres versenyt is megnyerte így Magyarország első olimpiai bajnoka lett.
Hajós Alfréd eredeti nevén Guttmann Alfréd Budapest egyik legtiszteltebb sportolója és építésze volt egyszerre. Nem csupán kiváló úszó volt, hanem építészként is maradandót alkotott: ő tervezte a Margitszigeti Sportuszodát, és 1924-ben olimpiai ezüstérmet nyert a képzőművészeti versenyen (amelyet akkor még az olimpia részeként rendeztek meg). Neve a csodálat és az elismerés szimbóluma a magyar kultúrában.
Hajós Alfréd teljesítményének különlegességei:
- Az 1896-os athéni olimpia volt a modern olimpiai játékok első kiadása
- A versenyt a Földközi-tengeren rendezték, a hajók indulásánál
- A víz hőmérséklete kb. 13 Celsius-fok volt az úszás napján
- Hajós mindkét versenyen az összes riválisát megelőzte
- Neve ma is a Magyar Olimpiai Hírességek Csarnokában szerepel
„Az olimpiától tartottam, és mégis győztem de soha nem felejtem el, milyen hideg volt az a tenger.” mesélte Hajós Alfréd visszaemlékezéseiben.
Az 1896-os olimpiai győzelem nemcsak sporttörténeti esemény volt, hanem nemzeti büszkeség forrása is: megmutatta, hogy a fiatal, modern Magyar Királyság képes helytállni a legrangosabb nemzetközi porondon is. Hajós Alfréd neve azóta is jelkép az egyéni teljesítmény, a kitartás és a nemzeti dicsőség szimbóluma.
Magyarország és Jugoszlávia 1941. Április 11.
A 20. századi magyar hadtörténet egyik vitatott fejezete is erre a napra esik. 1941. április 11-én a magyar csapatok átlépték a már felbomlott Jugoszlávia határát, és megkezdték a bevonulást a Délvidékre. Ez az akció II. Jugoszlávia összeomlásának napjaiban zajlott: a tengelyhatalmak Jugoszláviát néhány nap alatt megtörték, és az ország területét felosztották.
A magyar kormány döntése mögött az a megfontolás állt, hogy visszaszerezheti az 1920-as trianoni békészerződéssel elveszített délvidéki területeket. A bevonuló magyar csapatok a helyi magyarság egy részét felszabadítóként üdvözölte, azonban a bevonulással együtt súlyos atrocitásokra is sor került, amelyeket a második világháború utáni perek is tárgyaltak. A Délvidék 1944-ig maradt Magyarország fennhatósága alatt, majd a partizánok bevonulásakor a helyi magyarok ellen nagyszabású megtorlás következett.
Az 1941-es délvidéki bevonulás összefüggései:
- Teleki Pál miniszterelnök aki korábban barátsági szerződést kötött Jugoszláviával öngyilkosságot követett el aznap éjjel (április 3-án), amikor Magyarország bejelentette csatlakozását a Jugoszlávia elleni hadjárathoz
- A Délvidék visszaszerzése rövid távon sikernek tűnt, hosszú távon azonban súlyos következményekkel járt
- A brit kormány megszakította diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal
- Az eset jól illusztrálja a Horthy-korszak kényszerpályáját a második világháborúban
Ez a fejezet april 11. árnyékosabb oldalát mutatja: azt, hogyan sodródhat egy ország kényszerpályára, és hogyan lehet egy „siker” hosszú távon tragédiává. A Délvidék sorsa ma is élő téma a magyarszerb kapcsolatokban és a történészek körében.
Összegzés: Miért Különleges Április 11-e?
Április 11-e egyedülálló módon sűríti magába a magyar és az egyetemes emberi tapasztalatot. Ezen a napon versek születtek és törvények íródtak alá, csaták dőltek el és táborok szabadultak fel, nagy emberek jöttek a világra és tűntek el örökre. Ez a nap egyszerre a remény, a gyász, a büszkeség és a felelősség napja.
A Magyar Költészet Napja arra emlékeztet minket, hogy a szó ereje képes túlélni az időt József Attila versei ma is élnek, pedig szerzőjük közel kilencven éve nincs közöttünk. Az 1848-as aprílisi törvények megerősítik, hogy a szabad, polgári Magyarország eszméje nem egynapos ötlet volt, hanem hosszú küzdelem eredménye. A muhi csata tanulsága, hogy a vereségekből is lehet tanulni és IV. Béla példája mutatja, hogyan lehet újjáépíteni egy lerombolt országot.
Minden évben, amikor eljön április 11-e, érdemes megállni egy pillanatra, és emlékezni:
- Egy verset felolvasni József Attila emlékére
- Elgondolkodni azon, mit jelent a szabadság az 1848-as törvények fényében
- Megemlékezni a Parkinson-kórral élőkről és gondozóikról
- Tisztelegni Buchenwald áldozatainak emléke előtt
- Büszkének lenni Hajós Alfréd teljesítményére
Április 11-e nem csupán egy dátum a naptárban: ez egy tükör, amelybe belenézve a magyarság saját történelmét, értékeit és felelősségét láthatja. Minden évben megismétlődő lehetőség arra, hogy emlékezzünk mert ahogy Márai Sándor fogalmazott: „Az írás emlékezés, az emlékezés felelősség.”
