A kőszén, ez a föld mélyén rejlő, évmilliók során képződött fekete kőzet, az emberiség történetének egyik legfontosabb energiaforrása. Szerepe a civilizáció fejlődésében megkérdőjelezhetetlen, hiszen a ipari forradalom motorja volt, alapjaiban alakítva át a gazdaságot, a technológiát és a társadalmat. Bár napjainkban a klímaváltozás és a fenntarthatóság kérdései miatt egyre inkább háttérbe szorul, jelentőségét nem lehet figyelmen kívül hagyni, és számos iparágban továbbra is nélkülözhetetlen alapanyagot jelent. Ahhoz, hogy megértsük a kőszén komplex szerepét, mélyebbre kell ásnunk annak keletkezésében, különböző típusaiban, kitermelési módjaiban és sokrétű felhasználásában.
A kőszén nem csupán egy egyszerű tüzelőanyag; egy rendkívül komplex, szerves eredetű üledékes kőzet, amely a földtörténeti korok során elhalt növényi maradványokból, anaerob körülmények között, magas nyomás és hőmérséklet hatására alakult ki. Ez a lassú, évmilliókig tartó folyamat hozta létre a ma ismert, különböző minőségű széntípusokat, melyek eltérő kémiai és fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek. A szén tehát nem egy homogén anyag, hanem egy spektrum, amely a tőzegtől az antracitig terjed, mindegyik a maga egyedi jellemzőivel és felhasználási lehetőségeivel.
A kőszén keletkezésének geológiai folyamatai
A kőszén kialakulása egy lenyűgöző geológiai utazás, amely több százmillió évre nyúlik vissza. Az egész folyamat a fotoszintetizáló növények elburjánzásával kezdődött, különösen a karbon korban (kb. 359-299 millió évvel ezelőtt), amikor a Földet hatalmas, dús mocsárerdők borították. Ezek az ősi növények, mint például a pikkelyfák, pecsétfák és harasztok, óriási mennyiségű szerves anyagot termeltek, amely a haláluk után vastag rétegekben rakódott le.
Az elhalt növényi anyagok a mocsaras, oxigénszegény környezetben nem bomlottak le teljesen. Az anaerob körülmények megakadályozták a teljes oxidációt, ami normál esetben a szerves anyagok lebomlását jelentené. Ehelyett a baktériumok részlegesen lebontották őket, és egy sötét, rostos anyagot, a tőzeget hozták létre. A tőzegképződés egy lassú folyamat, amely során a növényi maradványok fokozatosan tömörödnek, víztartalmuk csökken, és széntartalmuk relatíve növekszik. Ez a tőzeg az első lépcsőfok a szénné válás útján.
A tőzegrétegek az idő múlásával újabb üledékek alá kerültek, mint például homok, agyag vagy iszap. Ezek az üledékek hatalmas nyomást gyakoroltak az alatta lévő tőzegre. Ezt a folyamatot nevezzük diagenézisnek, amely során a tőzeg víztartalma tovább csökken, és fokozatosan tömörödik. A mélyebbre kerülő rétegekben a földkéreg belsejéből érkező hő is jelentős szerepet játszott. A geotermikus hő és a nagy nyomás együttesen indította el a szénülés, vagy más néven karbonizáció folyamatát.
A szénülés során a tőzegből fokozatosan eltávozik a víz, a metán és a szén-dioxid, miközben a relatív széntartalom növekszik. Ez egy metamorfózishoz hasonló átalakulás, amelynek eredményeként különböző széntípusok jönnek létre, a geológiai idő, a nyomás és a hőmérséklet mértékétől függően. Minél hosszabb ideig és minél intenzívebb körülmények között zajlott ez a folyamat, annál magasabb minőségű, nagyobb széntartalmú szén keletkezett.
A kőszén nem csupán egy energiahordozó, hanem egy földtörténeti archívum, amely az ősi ökoszisztémákról és a bolygó évmilliókig tartó változásairól tanúskodik.
A szénmedencék elhelyezkedése szorosan összefügg a földtörténeti lemeztettonikai mozgásokkal és az ősi kontinensek eloszlásával. A legnagyobb szénkészletek gyakran olyan területeken találhatók, ahol a karbon korban jelentős mocsaras vidékek léteztek, és ahol a későbbi geológiai folyamatok kedveztek a szénülésnek. Ezek a medencék ma is hatalmas gazdasági és geopolitikai jelentőséggel bírnak, alapját képezve számos ország energiaellátásának és iparának.
A kőszén főbb típusai és jellemzőik
A kőszén nem egy egységes anyag, hanem egy sor különböző kőzettípus, amelyek a szénülés fokozata szerint osztályozhatók. Ez az osztályozás alapvetően a széntartalom, a víztartalom, az illóanyag-tartalom és a fűtőérték alapján történik. Minél magasabb a széntartalom és minél alacsonyabb a víztartalom, annál magasabb minőségű és nagyobb fűtőértékű a szén.
Tőzeg
A tőzeg a szénképződés legelső fázisa. Ez egy laza, rostos, sötétbarna anyag, amely még felismerhető növényi maradványokat tartalmaz. Magas víztartalma (akár 90%) és alacsony széntartalma (kevesebb mint 60%) miatt fűtőértéke alacsony. Szárítás után helyi fűtőanyagként használják, elsősorban mocsaras vidékeken, például Írországban vagy Finnországban. Gazdasági jelentősége elmarad a többi széntípusétól, de a talajjavításban és kertészetben is alkalmazzák.
Lignit (barnaszén)
A lignit, vagy más néven barnaszén, a tőzegből alakul ki a diagenézis során, nagyobb nyomás és hőmérséklet hatására. Színe sötétbarna, szerkezete gyakran földes, tömörödött, de még felismerhetők benne a növényi struktúrák. Víztartalma még mindig magas (30-60%), széntartalma pedig 60-75% között mozog. Fűtőértéke alacsonyabb, mint a feketekőszéné, ezért elsősorban hőerőművekben használják villamos energia termelésére, gyakran a kitermelés helyének közelében, mivel nagy tömegű és víztartalma miatt szállítása nem gazdaságos. Magyarországon jelentős lignitkészletek találhatók, például a Mátraalján.
Barnakőszén
A barnakőszén egy átmeneti forma a lignit és a feketekőszén között, néha a lignit kategóriájába sorolják, de magasabb minőségű annál. Színe sötétebb, majdnem fekete, szerkezete tömör, kevésbé földes. Víztartalma alacsonyabb (15-30%), széntartalma pedig 70-80% körül van. Fűtőértéke jobb, mint a lignité, így hatékonyabban használható energiatermelésre. Gyakran nevezik „szub-bitumenes szénnek” is, különösen az angolszász szakirodalomban, utalva a bitumenes szénhez való hasonlóságára.
Feketekőszén (bitumenes szén)
A feketekőszén, vagy bitumenes szén, a legelterjedtebb és legfontosabb széntípus az ipari felhasználás szempontjából. Színe fényes fekete, szerkezete tömör, kemény. Víztartalma alacsony (5-15%), széntartalma 80-90% közötti. Fűtőértéke kiemelkedően magas, ami rendkívül gazdaságossá teszi energiaforrásként. Két fő alcsoportja van:
- Gőzszén (termikus szén): Elsősorban villamos energia termelésére használják hőerőművekben. Magas fűtőértéke és viszonylag alacsony illóanyag-tartalma miatt ideális az ilyen típusú felhasználásra.
- Kokszolható szén (kohászati szén): Különösen fontos az acélgyártásban. Ebből állítják elő a kokszot, amely a vasérc redukálásához szükséges a nagyolvasztókban. A kokszolható szén különleges tulajdonsága, hogy hevítés hatására megpuhul, majd szilárd, porózus anyaggá, koksszá alakul, amely kiváló mechanikai szilárdsággal és kémiai tisztasággal rendelkezik.
A feketekőszén globálisan az egyik legfontosabb áru, jelentősége az acélgyártásban és az energiatermelésben továbbra is meghatározó, bár az utóbbi területen egyre nagyobb nyomás nehezedik rá a környezetvédelmi célok miatt. A világ legnagyobb feketekőszén-kitermelői közé tartozik Kína, India, az Egyesült Államok és Ausztrália.
Antracit
Az antracit a szénképződés legmagasabb fokán álló széntípus. Rendkívül kemény, fényes, majdnem fémes csillogású, fekete színű. Víztartalma elhanyagolható (kevesebb mint 5%), széntartalma pedig meghaladja a 90-95%-ot. Fűtőértéke a legmagasabb az összes széntípus közül. Égése tiszta, kevés kormot és hamut termel, kevés illóanyagot tartalmaz. Nehezen gyullad meg, de égése egyenletes és hosszú ideig tartó hőt biztosít. Főként speciális ipari alkalmazásokra, például szűrőanyagként, valamint prémium minőségű lakossági fűtőanyagként használják, ahol a tiszta égés és a magas hőteljesítmény a legfontosabb szempont. Készletei korlátozottak, ezért az ára is magasabb.
| Széntípus | Széntartalom (%) | Víztartalom (%) | Fűtőérték (MJ/kg) | Jellemzők | Fő felhasználás |
|---|---|---|---|---|---|
| Tőzeg | <60 | 60-90 | <10 | Laza, rostos, felismerhető növényi maradványok | Helyi fűtőanyag, talajjavítás |
| Lignit (Barnaszén) | 60-75 | 30-60 | 10-20 | Földes, sötétbarna, viszonylag puha | Hőerőművekben villamos energia termelésre |
| Barnakőszén | 70-80 | 15-30 | 20-25 | Tömör, sötétbarna-fekete, jobb fűtőérték | Hőerőművekben, ipari tüzelőanyag |
| Feketekőszén | 80-90 | 5-15 | 25-35 | Fényes fekete, kemény, tömör | Hőerőművek, kokszgyártás (acélipar) |
| Antracit | >90 | <5 | >33 | Fémes csillogású, nagyon kemény, tiszta égés | Speciális ipari alkalmazások, prémium fűtőanyag |
A különböző széntípusok közötti átmenetek folyamatosak, és a besorolás néha regionális vagy szakmai sajátosságokat is mutat. A lényeg azonban az, hogy a földtörténeti mélység, a nyomás és a hőmérséklet együttes hatása egyre nagyobb széntartalmú és fűtőértékű anyagokat hoz létre az évmilliók során.
A kőszén bányászata: kihívások és technológiák
A kőszén bányászata évszázadok óta az emberi mérnöki tudás és kitartás egyik legextrémebb megnyilvánulása. A kitermelés módja alapvetően a széntelepek mélységétől, vastagságától, dőlésszögétől és a környező kőzetek geológiai jellemzőitől függ. Két fő kategóriát különböztetünk meg: a felszíni (külszíni fejtés) és a mélybányászatot (föld alatti bányászat).
Felszíni bányászat (külszíni fejtés)
A felszíni bányászat akkor alkalmazható gazdaságosan, ha a széntelepek viszonylag közel vannak a felszínhez, és a felettük lévő meddő réteg (a „fedő”) vastagsága nem túl nagy. Ez a módszer rendkívül hatékony és költséghatékony, mivel nagyméretű gépekkel, például óriás exkavátorokkal és lapátkerekű kotrógépekkel dolgozhatnak. A folyamat általában a következő lépésekből áll:
- Feltárás és előkészítés: A terület felmérése, a növényzet eltávolítása, az infrastruktúra kiépítése.
- Meddő eltávolítása: A szénréteg feletti talaj és kőzet elmozdítása. Ezt hatalmas gépekkel végzik, és a meddőt ideiglenesen lerakóhelyekre szállítják.
- Szénfejtés: Miután a szénréteg szabaddá vált, speciális kotrógépekkel vagy robbantással fejtik ki a szenet, majd teherautókkal vagy szállítószalagokkal a feldolgozó üzembe szállítják.
- Rekultiváció: Ez a legfontosabb környezetvédelmi lépés. A bányászat befejezése után a meddőanyagot visszatöltik a kitermelt területekre, a felszínt helyreállítják, és megpróbálják visszaállítani az eredeti állapotot, például fásítással vagy mezőgazdasági művelésre alkalmassá téve a területet.
A felszíni bányászat előnyei közé tartozik a magas termelékenység, az alacsonyabb üzemeltetési költségek és a jobb biztonsági feltételek a mélybányászathoz képest. Hátrányai viszont jelentősek a környezeti szempontból: hatalmas területeket érint, megváltoztatja a tájképet, befolyásolja a vízjárást, és jelentős por- és zajszennyezéssel járhat. A rekultiváció ellenére is maradandó ökológiai lábnyomot hagyhat.
Mélybányászat (föld alatti bányászat)
A mélybányászatot akkor alkalmazzák, ha a széntelepek túl mélyen helyezkednek el a felszíni fejtéshez. Ez a módszer sokkal összetettebb, veszélyesebb és drágább. A bányászok a föld alá ereszkednek függőleges aknákon vagy ferde lejtaknákon keresztül, hogy elérjék a szénrétegeket. A főbb típusok:
- Hosszúfalas fejtés: Ez a leggyakoribb modern mélybányászati módszer. Egy hosszú szénfalat (akár több száz méter hosszú) fejt ki egy speciális, mozgó vágógép (gyalu vagy kombájn). A vágógép haladtával a mennyezetet hidraulikus támasztórendszerek tartják, majd a már kitermelt területen a támasztórendszert hátrébb húzzák, és a mennyezet ellenőrzötten beomlik. Ez a módszer rendkívül hatékony és gépesített.
- Kamrás-pilléres fejtés: Régebbi módszer, de még ma is használják. A széntelepet „szobákra” (kamrákra) osztják, amelyeket pillérek (szénoszlopok) tartanak. A szén nagy részét kitermelik, de a pilléreket meghagyják a mennyezet megtartására. Később a pilléreket is ki lehet termelni, de ez nagyobb kockázattal jár.
A mélybányászat számos kihívással jár. A legfontosabbak közé tartoznak:
- Biztonság: A metángáz-felhalmozódás robbanásveszélyt jelent, a szénpor belélegzése tüdőbetegségeket okozhat (feketetüdő), a mennyezetomlások és a vízbetörések pedig életveszélyesek. Modern bányákban szigorú biztonsági protokollok, szellőztető rendszerek és gázérzékelők biztosítják a munkások védelmét.
- Szellőztetés: Folyamatos és hatékony szellőztetés szükséges a metán és más mérgező gázok elvezetésére, valamint a friss levegő biztosítására.
- Vízkezelés: A mélybányákban gyakran jelentős mennyiségű talajvíz tör be, amelyet folyamatosan szivattyúzni és kezelni kell.
- Logisztika: A kitermelt szenet hatékonyan kell a felszínre szállítani, ami bonyolult szállítószalag-rendszereket és felvonókat igényel.
A bányászat nem csupán technológiai bravúr, hanem az emberi akarat és a mélység titkainak feltárására irányuló örök küzdelem szimbóluma is.
A bányászat környezeti és társadalmi hatásai mindkét esetben jelentősek. A felszíni bányászat a táj pusztulásához és az ökoszisztémák megzavarásához vezethet, míg a mélybányászat a felszíni süllyedéseket (bányászati károk) és a talajvíz-szint változásait okozhatja. A bányászat hosszú távon befolyásolja a helyi közösségeket, gazdasági függőséget és kulturális örökséget teremtve. A bányászok egészségügyi kockázatai és a bányabezárások társadalmi következményei komoly kihívásokat jelentenek, amelyek „just transition” (igazságos átmenet) stratégiákat igényelnek a fosszilis tüzelőanyagokról való áttérés során.
A kőszén sokoldalú felhasználása
A kőszén felhasználása rendkívül sokrétű, és messze túlmutat a puszta energiatermelésen. Bár a szén, mint fűtőanyag, az ipari forradalom óta az egyik legfontosabb energiaforrás, számos iparágban alapvető nyersanyagként is szolgál, hozzájárulva modern társadalmunk működéséhez.
Energiatermelés (villamos energia)
A kőszén globálisan továbbra is a villamos energia termelésének egyik pillére, különösen az olyan gyorsan fejlődő gazdaságokban, mint Kína és India. A széntüzelésű hőerőművekben a szenet finomra őrölve égetik el, rendkívül magas hőmérsékleten. Az égés során felszabaduló hő vizet forral, a keletkező gőz pedig turbinákat hajt meg. Ezek a turbinák generátorokat működtetnek, amelyek villamos energiát termelnek. A folyamat viszonylag egyszerű, megbízható és nagy léptékben alkalmazható.
A széntüzelésű erőművek hatásfoka az elmúlt évtizedekben jelentősen javult. A modern, úgynevezett HELE (High Efficiency Low Emissions) technológiák, mint például a szuperkritikus és ultraszuperkritikus erőművek, magasabb hőmérsékleten és nyomáson működnek, így kevesebb szenet használnak fel ugyanannyi energia előállításához, ezáltal csökkentve a szén-dioxid-kibocsátást és más szennyező anyagok mennyiségét. Azonban a szén elégetése még a legmodernebb technológiákkal is jelentős szén-dioxid-kibocsátással jár, ami hozzájárul a klímaváltozáshoz. Ennek ellensúlyozására fejlesztik a szén-dioxid leválasztás és tárolás (CCS) technológiákat, amelyek célja a kibocsátott CO2 befogása és föld alatti tárolása.
Ipari felhasználás
A kőszén ipari felhasználása rendkívül sokoldalú, és számos kulcsfontosságú termék előállításához elengedhetetlen.
Acélgyártás (koksz)
Talán a legfontosabb ipari alkalmazás az acélgyártás. A vasércből történő vasgyártás alapfeltétele a koksz, amelyet speciális, kokszolható feketekőszén hevítésével (levegő kizárásával, magas hőmérsékleten) állítanak elő. A koksz nemcsak a vasérc redukálásához szükséges szén-monoxidot biztosítja a nagyolvasztóban, hanem szerkezeti támasztékként is szolgál, és hőforrásként is funkcionál. Nélküle a modern acélgyártás elképzelhetetlen lenne, ami rávilágít a kőszén stratégiai jelentőségére a nehéziparban.
A koksz nem csupán egy üzemanyag, hanem az acélgyártás lelke, amely a vasércet a modern civilizáció alapkövévé alakítja át.
Cementgyártás
A cementgyártás, különösen a klinker égetése során, hatalmas mennyiségű hőre van szükség. A kőszén, különösen a lignit és a barnakőszén, gazdaságos és hatékony üzemanyagként szolgál a cementgyárak kemencéiben. A szén égése során keletkező hamu egy része ráadásul beépülhet a cementbe, hozzájárulva annak tulajdonságaihoz.
Kémiai ipar
A kőszén a kémiai ipar egyik alapvető nyersanyaga, különösen a kokszolás melléktermékei révén. A kokszgyártás során keletkező kátrány, benzol, toluol, naftalin és ammónia mind értékes vegyipari alapanyagok. Ezekből az anyagokból számos terméket állítanak elő, többek között:
- Műtrágyák: Az ammónia a nitrogénműtrágyák alapja.
- Gyógyszerek: Számos gyógyszerhatóanyag származik szénvegyületekből.
- Műanyagok és szintetikus szálak: A benzol és toluol kiindulási anyagai sok polimernek.
- Festékek és színezékek: A kátrányból és annak származékaiból sokféle festék készül.
- Robbanóanyagok: Egyes nitrált vegyületek robbanóanyagok alapjai.
Ez a széles spektrumú felhasználás mutatja, hogy a szén nemcsak energiát ad, hanem a modern vegyipar komplex alapját is képezi.
Folyékony üzemanyagok előállítása (szén-cseppfolyósítás)
A szén-cseppfolyósítás technológiája lehetővé teszi a szénből folyékony üzemanyagok, például benzin vagy dízel előállítását. A legismertebb eljárás a Fischer-Tropsch folyamat, amelyet a második világháború alatt Németországban fejlesztettek ki és használtak széles körben az olajhiány leküzdésére. Ma is alkalmazzák bizonyos országokban, például Dél-Afrikában, ahol nagy szénkészletek állnak rendelkezésre, de olajból szegények. Bár az eljárás energiaigényes és környezeti lábnyoma jelentős, stratégiai jelentőséggel bírhat az energiafüggetlenség szempontjából.
Lakossági fűtés
Történelmileg a kőszén kulcsszerepet játszott a lakossági fűtésben, különösen a téli hónapokban. Sok háztartásban széntüzelésű kályhákat és kazánokat használtak a meleg biztosítására. Ma már a fejlett országokban a lakossági szénfűtés visszaszorulóban van, elsősorban a légszennyezés és a hatékonyság hiánya miatt. A szén elégetése során jelentős mennyiségű szálló por, kén-dioxid és egyéb káros anyagok kerülnek a levegőbe, ami súlyos egészségügyi problémákat okozhat, különösen a városi területeken. A fejlődő országokban azonban, ahol a gáz- és elektromos hálózat nem mindenhol elérhető, vagy az áruk túl magas, a szén még mindig fontos fűtőanyag maradt.
Egyéb felhasználások
A kőszén és annak származékai számos más területen is alkalmazást nyernek:
- Aktív szén: A szénből előállított aktív szén rendkívül porózus szerkezete miatt kiváló adszorbens. Víz- és levegőtisztításban, orvostudományban (mérgezés esetén), gázmaszkokban és számos ipari folyamatban használják.
- Grafit: Bár a grafit technikai értelemben nem kőszén, de a szén egyik allotróp módosulata, és a nagy nyomású, magas hőmérsékletű metamorfózis során a szénből is képződhet. Írószerekben (ceruza), kenőanyagokban, elektródákban és atomreaktorokban moderátorként alkalmazzák.
- Szénszálak: Magas széntartalmú polimerek hevítésével állítják elő, rendkívül könnyű és erős anyagok. Felhasználják repülőgépgyártásban, sporteszközökben, autóiparban és számos high-tech alkalmazásban.
Ez a sokszínű felhasználási paletta jól mutatja, hogy a kőszén milyen mélyen beépült a modern iparba és technológiába. Bár az energiaátmenet során szerepe változik, bizonyos alkalmazásokban még hosszú ideig nélkülözhetetlen marad.
A kőszén jövője és a fenntarthatóság kihívásai
A kőszén jövője talán az egyik legvitatottabb téma az energiapolitikában és a környezetvédelemben. Bár évszázadokig a gazdasági fejlődés motorja volt, ma már a fosszilis tüzelőanyagok, és különösen a szén, a klímaváltozás egyik fő okozójaként állnak a figyelem középpontjában. A szén elégetése során jelentős mennyiségű szén-dioxid (CO2) kerül a légkörbe, ami üvegházhatású gázként hozzájárul a globális felmelegedéshez. Emellett kén-dioxid, nitrogén-oxidok, nehézfémek és szálló por is kibocsátásra kerül, amelyek súlyos légszennyezést és egészségügyi problémákat okoznak.
A Párizsi Klímaegyezmény célkitűzései és az egyre sürgetőbb éghajlatvédelmi intézkedések arra ösztönzik a világ országait, hogy fokozatosan csökkentsék, majd teljesen megszüntessék a szén felhasználását az energiatermelésben. Ennek következtében a megújuló energiaforrások, mint a nap-, szél- és vízenergia, egyre nagyobb teret nyernek, és számos országban már most is versenyképesebbé váltak a szénnel szemben. Az energiaátmenet azonban nem egyszerű feladat, különösen azoknak az országoknak, amelyek gazdasága és energiaellátása nagymértékben függ a széntől.
A szénipar átalakulása globális kihívás. A bányászati régiókban élő közösségek, amelyek évtizedekig, vagy akár évszázadokig a széntermelésből éltek, szembesülnek a munkahelyek megszűnésével és a gazdasági hanyatlással. Ennek kezelésére fejlesztették ki az „igazságos átmenet” (just transition) koncepcióját, amelynek célja, hogy a szénről való átállás során senki ne maradjon le, és a bányászati régiókban élők számára új munkahelyeket és gazdasági lehetőségeket teremtsenek, például a megújuló energia szektorban vagy más iparágakban.
Azonban a kőszén teljes kiiktatása a globális energiamixből még hosszú ideig eltarthat. Számos ország, különösen Ázsiában, továbbra is jelentős mértékben támaszkodik a szénre az energiaellátás biztosításában. Ezen országok számára a tisztább széntechnológiák fejlesztése és alkalmazása jelenthet átmeneti megoldást. Ezek közé tartoznak a már említett HELE erőművek, amelyek hatékonyabban és kevesebb szennyezéssel működnek, valamint a szén-dioxid leválasztás és tárolás (CCS) technológiák, amelyek célja a CO2 befogása az erőművek kibocsátásaiból, mielőtt az a légkörbe kerülne, majd annak föld alatti geológiai tárolása.
A CCS technológia ígéretes, de még számos technológiai és gazdasági kihívással küzd, beleértve a magas költségeket és a hosszú távú tárolás biztonságával kapcsolatos aggályokat. Ennek ellenére a kutatás és fejlesztés ezen a területen intenzíven folyik, abban a reményben, hogy a szén még tisztábban használhatóvá válik.
A kőszén geopolitikai szerepe sem elhanyagolható. A nagy szénkészletekkel rendelkező országok továbbra is jelentős befolyással bírnak az energiapiacon. A szénimport és -export jelentős kereskedelmi volument képvisel, és befolyásolja a nemzetközi kapcsolatokat. Az energiafüggetlenségre való törekvés sok országot arra késztet, hogy továbbra is a hazai szénkészleteire támaszkodjon, még akkor is, ha ez környezetvédelmi kompromisszumokkal jár.
A kőszén tehát egy kettős arcú energiaforrás: egyrészt a modern civilizáció alapja, amely évszázadokon át biztosította az energiát és az ipari fejlődést; másrészt pedig a klímaváltozás és a légszennyezés egyik fő okozója. A jövő kihívása abban rejlik, hogy hogyan tudjuk kezelni ezt a kettősséget, hogyan tudunk fokozatosan átállni a fenntarthatóbb energiaforrásokra, miközben biztosítjuk az energiaellátás biztonságát és kezeljük az átmenet társadalmi és gazdasági következményeit. A szén története még nem ért véget, de szerepe drámaian változik, ahogyan a világ egy tisztább és fenntarthatóbb jövő felé halad.
